ideje van a sírásnak
zokogjatok
s ideje a nevetésnek
kacagjatok
ideje a jajgatásnak
a fájdalmat ha érzitek
s ideje a szökdelésnek
reménykedjetek
s én mint ősvadász
barlang falára
felrovom
mahagóni asztalom
kopott lapjára
vágyott zsákmányom
és elejtésére indulok
maszkomat átjárja
rituális
táncom
ajzott szellemvilágom
akarom
jó cimborám
holt fény fátyla
sápad arcomon
visszahőköl néma mosoly
szeánsz lábakon
didereg
egy kóbor lélek
hát kezét megfogom
nézd a táncom
és halld a hangom
hallatom
rítusom ha átjár
s gyengéden navigál
misztikus homály
elnyeli
lidérces alakom
lepusztult díszlet
virraszt recsegve
sír a deszka
sír
nyöszörög a rések pora
mint tikkadt kopoltyúk sora
elhaló szív verése
szomjazik
ideje van a sírásnak
zokogjatok
s ideje a nevetésnek
kacagjatok
ideje a jajgatásnak
a fájdalmat ha érzitek
s ideje a szökdelésnek
reménykedjetek
szeressétek
a táncot
