Lakatos Margaréta : Rövidkék

 

Nem az a gond hogy megölsz

Hanem hogy csak félmunkát végzel

És nem az fáj hogy elmentél

Hanem hogy léteztél

……………

Nem a magasság

Nem a fénye

A hideg

A közönye miatt

Szeretnék csillag lenni

Ne érezni semmit

Fagyba burkolózni

………………………..

most ízlelem az éjszakát
vonagló álmok takaróját
mit rám borít lágyan a hold
most gondolatban melléd ülök
s mesélni kezdünk
egyszer volt

…………….

vajúdik az éjszaka

egy újabb, nem kívánt

születend? gyermek ez a nap

mit jó lenne átaludni

……………….

Szeretni Téged
életem legsötétebb éjszakája volt
s a hajnal nem akar eljönni
pedig, már fáradt ez a hold

………………

el?tted ott áll még az élet

az  órám botladozva jár

nem az a fontos, mit reméltem

velem az id? kiabál

……………….

Rám tapadsz, fojtogatsz

elkísérsz, kinn megvársz

Ha megszöknék el?led

mindig rám találsz

Fájdalom, te hitvány útitárs

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.12.19. @ 13:22 :: Lakatos Margaréta