Feküdtem meztelen,
fiatalon, szénával tört testtel,
tanyaudvaron.
a mécsessel pettyezett eget,
néztem a döcögő Göncölszekeret.
Hevertem csillagok palástja alatt,
holdsárgított felhő szemembe szaladt.
A telihold forgott. Óriáskerék.
Üveglapocskákra hullott szét az ég.
Darabokra törve zuhogott egymásra,
visszhangzott a szilánk éles koccanása.
Figyeltem húsz évvel előtti kezem,
vártam, érkezzen értem a szerelem.
Bámultam a bolond, éji délibábot,
bámultam a lassan széteső világot.
Szédültem, mellemre hullott sok fénylándzsa.
Szétrobbant valami a csönd-éjszakába’.
Tücsök zenéje volt, szinkópát muzsikált,
így vigasztalta a tavaszéjszakát.
Tudtam, ha kinyújtom karom… még elérem,
mert Ő most a gyertya odafenn az égen.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Péter Erika