Magam múltja lettem,
védtelen, meghalni,
szeretni képtelen –
szobám szegletéből
kiszökött a fény,
illedelmes részeg,
félszeg mosollyal
imbolyog, lépésenként
bocsánatot kérve
az elébe ténfergő tárgyaktól.
– megejt a mélység komolysága.
Drága ez a csillogás, fényfák,
óévbúcsúztatás, eső,
girland-árnyak viháncolnak,
fönt maradt
a karácsonyi pompa,
– a Messiásnak lent
még tömérdek a dolga.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.06. @ 15:10 :: Péter Erika