indulok.
Ruhám, kabátok, pokróc is kell
víz, és a dobozok
no és a fiókból még valami
lakásajtó, kapu ajtó bezárva
nem marad nyom.
A hó mindent betakar.
Üres az éjszaka
enyém az utca,
még egy sarok
most fordulok.
Ez a lépcső pont jó,
hosszú árnyék fedi be.
Piruláim gyorsan fogynak
a víz simán viszi le,
fény csillan a csuklómon,
a havat színezi be.
Csupasz vagyok, testemen
idegen kezek matatnak,
az erős fényben előttem
egy kékszemű nő
nevemet akarja.
Megmondom:
név, cím, telefon,
kérdez:
Miért csinálta?
Mit tudja, ő mi van legbelül
Kérdéseimre a választ is én adom
Üres szék a szomszédom
Legyőztek,
fizikai erőm már elfogyott
arcába üvöltöm végső csalódásom.
Legyőztek,
pedig már nem akartam győzni.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.09. @ 18:46 :: Kovács Ilon