Kőmüves Klára : Végső állomás

Nyomtatás

Végső állomásom furcsa vallomás,

mely azt tudatja, félve ébredek.

Az estek is csak vánszorognak itten,

melyekben oly sokáig megnyugodva hittem.

Jó utasként ülni itt a szélben,

elmorfondírozni láz-igék fölött.

Tenyérben élő folyóknak mélyén

kézfogásod talpa mély nyomon zötyög.

Szégyenét vallotta szappan testemen,

melynek foglya minden mozdulat.

Te írtad lüktetéseimbe sorsod,

s most én szégyenem, hogy tintád elfogyott.