Seres László : Szavak nélkül

2010.01.14. Seres László Vers 15
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Összegyűjtögetett sóvár perceimért

oldozz fel s magadat add cserébe.

Nem halványul el éke az éj csendjében

éveinknek, mert csillagokig ér.

 

Mit adhatnék vissza egy egész életért,

amit csapongó vágyam megtalált

benned és szavak nélkül gyújtott fel a láng

s égetett, míg a tűzvész végetért.

 

Ízlelgetve kort, több a seb, mint a balzsam.

Még sem adom fel. Védelek vérttel, pajzzsal,

s keserédes gyümölcsét karomban hozom

 

csak neked, hisz oly mulandó a pillanat

hófödte csúcsok fölé érve. S mint a nap

alkonyi tűzben benned megmártózkodom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.14. @ 06:45 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.