Picasso képe el?tt álltam
t?n?dtem, miként imádva
veti meg a n?t, kinek ábrázattalan
hagyott lelke, kérd?re vont a vászon el?tt.
Zavartan szorgalmát méltattam
hosszasan, dicsértem oldalra fordított haját
– megigézett paplan-izzasztott keze,
ahogy a tüzes ló hágta a ruhát..
Észrevett, a hiúságtól kiegyenesedett
háta, félénken felém fordította fejét
csak én láttam, s csak én érthettem félre
gy?zhetetlen sodrán tömegnek erején
Legutóbbi módosítás: 2010.01.20. @ 16:12 :: Kovács György