Kivetett magából a Gép gyomra.
Mint összetört fogaskerekét,
Csak csodálom az Ã?°r peremét,
Fényes felh?k tarajoznak sorba.
Szabadságom magas éghez emelt,
Lábamon egy elszakadt kötél,
Jelzi, hogy minden percem kövér,
Mit eltölthetek a világ felett.
Mert látom a vért a vizek partján,
Illanó kéjt, örömöt és n?t,
A boros üvegek zöld smaragdján,
A gyötr?d?, sovány erd?t,
Mind éneklem, majd t?nt reményekb?l
Szövök magamnak Ejt?erny?t.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.01. @ 16:20 :: Kapus Attila
