Elszakadt
az utolsó láncszem is,
mi kötötte még az embert
ócska konvenciók halmazához.
A gát mögött érzelmek
kavalkádja dúl békés
protokoll tájak felett.
Késő a bocsánathoz.
Megbánás-hullák lengenek
szánalom-fák ágain.
Vége van.
A határokon túl nem vár semmi
és senki.
Simogató ujjak helyett karmok
ragadnak átok pajzsokat,
lándzsába gyűrődnek nyelvek,
izmai csók helyett más
csatákat vívnak,
provokált bűnök megest bírái
ítéletet vijjognak fej magasan,
szárnyaik takarják az eget.
Egyenlőtlen harcban
az egyenlő elveszett.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.01. @ 18:03 :: Fecske Panna
