…ahogyan a Főnixmadár is…
Forró, sárga-vörös láng
körbeölel, éget, mardos,
sivító tűz nyaldos,
rettentő hő olvaszt,
bűzös hússzag leng
fullasztó füsttel keveredve.
Szorító mellkasomban
recsegnek, összetörnek
bordacsontjaim,
mállik a lelkem burka,
testem földre rogy,
mint könnyű, levetett
nyári gúnya;
gönc-burkom
maréknyi hamu –
megnyílt a tere az égnek,
a fuvallat fölkap, vágyaim
hazaröpítenek végre.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.03. @ 08:22 :: Rózsa Ibolya