Szikrákat szegez égre az éjfél,
gyökerekben botlik az árny,
a hold kúszik lassan – nézd:
örömtüzekt?l fényl? ezüsttál.
Kósza gondolatok bújnak bokrok alján,
semmi se moccan, az id? kivár –
– h?s tenyerén viszi lelkem az álom,
lágyan simít, és óva vigyáz.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 05:36 :: Havas Éva