Nem is emlékszem, hány éve már,
rejtőztél el fák mögött, követtél utcákon át.
Ha jól emlékszem, árnyéknak neveztelek,
rosszul tettem, mert az a részem,
de te csak loptad a teret.
Akkor még fogalmam sem volt arról,
mélyre szívod a bosszút,
ma posztodnál fogva dobod a lasszót,
és úgy tűnik nekem, hogy elfelejted;
így csak marhapásztor maradsz,
pedig emberek sorsa gyűrűdzik a kezed alatt.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 12:35 :: Kőmüves Klára