Színhely: A spanyolországi LA Coruna halpiaca 1894 augusztus 2. vasárnap délután 3 óra
A tér teljesen üres, az eladatlan halak tetemét?l elképeszt? a b?z. A piac sarkán egy fiatal lány várakozik. A távolban egy kis kocsma lépcs?jén Juan Mermosa zokog keservesen, mert a kocsma közönsége kinevette, amikor egyszer? virtusból egy húzásra felhajtotta, a plébános szentelt bornak vélt italát, amir?l kiderült, hogy az a templom kerítésére szánt zöld festék.
A fiatal lányhoz egyszer csak odalép egy furcsa fiú
L: Jó napot! Már nagyon vártam
F: Örülök, hogy nem ment el. Szomorú lettem volna
L: Ez a helyszín nem túl romantikus az els? randihoz. Elég büdös van.
F: Megnyugtat, hogy nem önb?l árad. Van kedve sétálni egyet?
L: El?ször inkább beszélgessünk, szeretném egy kicsit megismerni.
F: Rendbe van mire kíváncsi?
L: El?ször is az érdekelne, miért hozta magával az éjjeli edényét?
A fiú zavartan a háta mögé tette a kérdéses tárgyat.
F: Miután kiöntöttem, elfelejtettem visszavinni, annyira siettem.
L: Értem. És árulja el, miért van mezítláb, mikor a szandálja ott kandikál ki a nadrágja zsebéb?l?
F: Ez is a nagy kapkodás miatt van. Már azt hittem elveszett. De most én had kérdezzek valamit. Járt már úgy, hogy beleharapott egy almába, és az alma visszaharapott?
L: Nem, ilyen még nem történt velem.
F: És olyan történt már önnel, hogy kinyitotta a ruhás szekrényt, de onnan váratlanul kilépet Napóleon, és közölte, hogy sportszer?tlenség miatt megóvja a Waterloo-i ütközetet?
L: Azt hiszem ilyen sem történt velem. Olyan furcsákat kérdez. Magával ilyenek szoktak történni?
F: Igen, s?t tegnap egy útszéli kereszt mellett mentem el, és képzelje, nem volt rajta Krisztus. Ahogy jobban körülnéztem, látom ám, hogy a feszület tövében ücsörög, szalonnát falatozva, közben pedig fütyülni tanul, és a derekát masszírozza. Nem volt túl jó állapotban.
L: Ne mondja. És nem ment oda hozzá, hogy beszéljen vele. Vagy legalább autogramot kérjen?
F: De megpróbáltam, miután három lépést tettem felé felugrott és elrohant, miközben azt kiabálta, hogy ? most már nem mászik vissza, mert teljesen elzsibbadt, egyébként is sok a szúnyog, és még az orrát sem tudta megvakarni.
L: Miért nem szaladt utána? Nem lehet, hogy csak fogócskázni akart?
F: Lehet. De berohant a víz tetején a tengerbe, aztán egyszer csak elsüllyedt.
L: És maga nem tett semmit? Hagyta, hogy a habok elnyeljék örökre?
F: Mégis mit kellett volna tennem? Úszni nem tudok, meg egyébként is egy templomavatásra siettem, ahol egy félreértés miatt én voltam a karmester. A plébános meg volt gy?z?dve, hogy egy nagy zeneszerz? vagyok.
L: Miért? Nem az?
F: Hát nem. Volt is nagy kavarodás a dologból, alig bírtam elmenekülni. Még egy bikát is utánam eresztettek, de amikor utolért, csak annyit mondott, hogy ? Európa legújabb reinkarnációja, és összeesett.
L: És mi történt utána. Ott hagyta a bika tetemét az út közepén?
F: Megpróbáltam levonszolni, de akkor szemb?l egy nagyobb csoport érkezett, akik azt hitték, hogy én gy?ztem le puszta kézzel, ezért örömükben a vállukra kaptak, és mire észre vettem, már egy arénában találtam magam, három igen dühös bika társaságában.
L: És… mi történt?
F: Mindenki engem éljenzett, és bíztatott, miközben én körbe-körberohangáltam, de végül sikerült felugranom egy palánk tetejére, ahol egy teljes napot lógtam, miután a pulóverem beakadt egy szögbe, és senki nem volt, aki kiakassza, mert az emberek csalódtak bennem. Akkor megértettem, miért nem volt kedve Krisztusnak sem visszamászni a keresztre.
L: Szörny?, hogy magával mik történnek. Ugye nem nagyon szokott unatkozni?
F: Azért ritkán el?fordul.
L: És hogyan képzeli el a mi kapcsolatunkat? Tudja, hogy az apám nagyon fontos ember. ? nem enged be akárkit a házába. Csak olyat, aki minden tekintetben megfelel az elvárásainak.
F: És mik ezek az elvárások? Meg mit keresnék én az ön apja házában?
L: Tudja, mi egy konzervatív család vagyunk, nálunk megvan a sorrend. Az els? lépcs? az apám.
F: Ez érdekes számomra. És mégis mit csináljak az apjával? Legalább van rózsaszín inge?
L: Ezt most én nem értem. Miért fontos ez? Egyébként van rózsaszín inge, de nem szívesen viseli, mert amikor utoljára rajta volt, annyira berúgott, hogy alsónadrágban és abban a rózsaszín ingében hajkurászta a városba érkez? skót zenészeket, mert azt gondolta, hogy egy lánykollégium eltévedt diákjai. Miután mindegyik kikosarazta, ami érthet?, duzzogva felmászott a templom tornyára, és addig ott ült, amíg le nem csúszott, egyenesen a templomból éppen akkor kilép? ifjú menyasszony nyakába. A násznép úgy elverte, hogy azóta minden délután öt órától hatig csuklik.
F: Érdekes ember lehet az apja… Most már szeretném megismerni ?t is.
L: Azért azzal még várjunk. El?bb még folytassuk a mi ismerkedésünket.
F: Rendbe van, de a fényviszonyok ilyenkor a legjobbak.
L: Hogy mik???
F: Hát a fényviszonyok. Tudja nekem nagyon fontos a megvilágítás. Hogy minél több részlet el?t?njön. Itt van például az ön orra. Ilyenkor még tisztán látszik, mennyire tökéletes.
L: Ez igazán hízelg?. Bár szerintem egy kissé nagy, de ha önnek ez tetszik, annak csak örülök.
F: És a szája, a füle sem mindennapi…
L: Teljesen zavarba hoz. Ilyet eddig még nem mondtak nekem. Inkább a bels? értékeimet dicsérték, de azt is legtöbbször búcsúzáskor, és utána egyik illet?t sem láttam. A fülemr?l egyébként tudom, hogy nagy, mert magamon kívül nem láttam még senkit, akinek a válláig lelógna.
F: Hát éppen ez a csodálatos benne.
L: Jó, hagyjuk a különböz? testrészeim elemzését. Meséljen még magáról. A szülei mivel foglalkoznak.
F: Az apám professzor. Kissé szórakozott. Most például, azt hiszem úton van Sevilla felé, pedig csak egy levelet akart oda küldeni, de mikor megérkezett a postakocsi, annyira elmerült a jegyzetei olvasásába, hogy gondolkodás nélkül felszállt rá, ahelyett, hogy a levelet adta volna oda a kocsisnak. Kíváncsi lennék, mikor veszi észre a tévedését. Ráadásul a bajuszköt? és a hálósapka is rajta maradt, mert csak a ház elé ugrott le.
L: Szegény. És mit fog ott csinálni?
F: Kérdés, hogy észre veszi-e egyáltalán, hogy más városba van, hogy megváltozott a környezet. Ha nem, akkor valószín? minden második embert hátba vereget majd az utcán, és elmondja nekik, hogy városuk a m?vészeti fejl?dés útjára lépett, csak egy kis id?t kér a teljes kibontakozáshoz. Közben pedig sejtelmesen mosolyog majd, és hol egy orrot, hol egy fület fog kedvesen megrángatni. Ezt itt már elnézik neki, de egy teljesen ismeretlen helyen nem biztos, hogy értékelni fogják. Remélem legalább a bajuszköt?t leveszi addigra.
L: Nem aggódik az édesapjáért? Mi van, ha baja esik?
F: Áááá nem hiszem. Komolyabb helyzetb?l is kikeveredett már. Egyszer még Malagában otthon felejtette a szemüvegét, és az ottani egyetemi épület helyett egy mecsetben kötött ki, ahol gyorsan le is ült egy éppen az imája közben kelet felé hajlongó muszlin hátára. És utána még kett?re, mert egyik sem akart nyugton maradni. Már éppen meg akarták lincselni, amikor megjelent a muszlin f?pap, akit az apám szemüveg nélkül a saját n?vérének vélt, és rögtön átölelte, és boldogan puszilgatni kezdte.
L: Ne mondja. És mi történt azután?
F: A f?pap is híján volt az éleslátásnak és azt gondolta az apámról, hogy a rabbi akar vele kibékülni, akivel az el?z? este kockázás közben veszett össze, ezért barátságosan átölelte, és együtt mentek ki a mecsetb?l. Kint a napfényen valamennyire mindkett? látása kitisztult, volt is nagy meglepetés, de így apám megúszta a verést.
Eközben a beszélget? pár mellé ért az addig a kocsma lépcs?jén ücsörg? Juan Mermosa. Addigra a zöld festéket már teljesen szétkente az arcán. Hirtelen a lány nyakába fúrta a fejét és ismét elkezdett zokogni. A fiú leny?gözve nézte ?ket, míg a lány felháborodva próbálta eltaszítani magától.
F: Micsoda látvány! Kérem egy pillanatra, maradjanak így! Csak amíg egy vázlatot készítek.
L: Hogy képzeli? Ez az ?rült teljesen összekente a ruhámat. Felháborító!
F: Kérem csak egy percre, mindjárt kész vagyok. Csak még egy pillanat!
L: De hát ahelyett, hogy megvédene az ilyen inzultustól, ön csupán rajzolgat? Nem gondolja, hogy ilyenkor a társaságában lev? hölgy segítségére kellene sietni? Kicsoda maga egyáltalán? Még be sem mutatkozott, azt sem tudom, hogy hívják!
F: Elnézést a figyelmetlenségemért! A nevem Diego José Santiagó Franciscó de Paula Juan Nepomucenó Crispin Crispianó de los Remedios Trinidad ruíz Pabló Picassó
2006 február
Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 18:18 :: Kiss Tamás
