Seres László : (ex tacitó)

már csak azokkal

vitázom

kik nem köszönnek vissza

 

enyém az első

meg az utolsó szó

még se igaz

 

a kézenfekvő premissza

 

már mindent eltűrök

és mindent eltűrnek

nyakamba vett eb pórázon

nyomomban járok

s lábaimhoz

szelídülök

Legutóbbi módosítás: 2010.02.08. @ 16:23 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.