A folytatás ajtaja mindig nyitva,
csak te zárod magadra a szót,
mindent magadnak kívánsz,
s mástól várod a hozzávalót.
Csak k?be óhajtod vésni,
mi elmédben felpuhult álom,
s szivárvány szalagján hintázva
dalod erejével áttörsz a rácson.
Halott virágot ringat kezed,
árnyékba forgatod neved,
hallgatag éjszaka homlokán
bumerágként pattan rád a szeretet.
Örök id?kr?l zenged a rímet,
s a hattyúdal fortissimo,
minden utolsó ütemb?l
újraélt sorsod folytatható.
Szélcsendbe kavarsz vihart,
s borzong benned a vakmer?.
Akaratod újra kerékbe tör,
te vagy a látnok, a próféta s a költ?.
A folytatás ajtaja mindig nyitva,
csak legy?r a látszat igazsága,
led?lt mozdulatot állítasz talpra,
fényed a hajnal vígasztalása.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.09. @ 06:18 :: csontos marta