George Tumpeck : A collstok

Nyomtatás

Az első lázadás a kaján múlott,

mikor fáradtan, munkából értem haza,

s a beígért finom rántotthús helyett

egy tányér zabpelyhet löktek oda.

– Nesze, egyél vagy főzz magadnak –

hangzott a szigorú parancsszó –

ma nem értem rá mosogatni sem –

és a hűtőben rohad a zöldborsó.

– Ne húzd a szád, ma sétálni voltam,

arcbőrömnek jót tett az üde fény,

hallottam, a mosónők korán halnak

és tudod te is, hol van a mosógép.

Ha ruha kell, a szennyesben keresd,

a gombokat is nyugodtan felvarrhatod.

Én elmesélem, mit láttam a tv-ben ma,

de csak akkor, ha komolyan akarod.

A második lázadás is a kaján múlott,

mikor fáradtan, munkából értem haza,

s a beígért finom rántotthús helyett

egy tányér zabpelyhet löktek oda.

– Eriggy a boltba, ha mást akarsz enni,

utána takarítanod is illene már,

a körömlakkom megszárad gyorsan,

irány a piac, vár rám sok bazár.

Jó volna, ha adnál rá pénzt is! –

Az összes hitelkártya teli van,

a hazatérés öröme viszont

egy pillanat alatt elillant.

– Ne húzd a szád, mindig morogsz –

hangzott fel újra kegyetlenül

s ne tudd meg, ekkor mit gondoltam

és mi játszódott le legbelül.

A harmadik lázadás is a kaján múlott,

mikor fáradtan, munkából értem haza,

s a beígért finom rántotthús helyett

egy tanyér zabpelyhet löktek oda.

Ma mit vettél nekem? – kérdi az asszony

– bundát vagy ékszert, esetleg mást?

Ha akarod, ma este hozzád bújok,

persze, ha a tv-ben nem lesz más.

Na ekkor elővettem a collstokot kérem,

és megmértem pontosan, milyen magas,

majd a telefonon koporsót rendeltem,

az sem számit, ha kicsit bogaras.

És a bíró úr megszólalt csendben:

Önt kérem, én föl nem menthetem,

de a collstokot kölcsön kérném szépen,

hisz nekem is van otthon, egy ilyen nejem.