Esküszöm, hogy megszököm,
nem tudom miért teszem…
ha nem megyek, úgy megveszek,
sorsomat megmérgezem.
Ha sejteném is kétkedem,
hogy értelmemben két kezem,
reszketeg, ványadt mivolta,
akármiféle óda volna.
Küls? kép, a bels? sóhaj.
Az énem torzós elhalás.
Életem szép? Bajom mulandó?
Csak kártékony vigasztalás….
Mikor úgy veszem majd észre,
hogy vészharangom félre ver,
elmegyek, tudom örökre,
nem maradhatok mindig ehelyt.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.11. @ 09:11 :: Boér Péter Pál