Fáradtságtól elhagyott
és világi mítoszokkal elkönyvelt kavicsok
az erotika hullámaiban.
Egy-egy apróság, mi köveknek táncából
kimaradt ugyan, de legszívesebben
mindig hozzájuk bújnál..
Egy kavicsra lépsz a parton,
az átkok közben barna lányt figyelsz
a szemed játszik
de a lány nem figyel
a kavics repül
a hullám elnyeli: egyedül voltál
hát eljössz másnap is..
Az elkönyvelt mítoszok egyre közelebb
kerülnek a kavicsokhoz,
szemeddel játszanál, de a lányt már nem látod.
Fáradt fadarabként „rég-folyt” folyam medrében,
ahol minden, s ahol ( ha úgy tetszik amib?l )
semmi nem maradt veled
abból, amire vártatok, és amiért
együtt jártatok vízen, talán a víz felett
el-elbújva a csodálattól
a néhai olasz festészet el?l..
pedig csak az álmaidra hallgattál,
együtt ébredtetek a lemen? napra
egy régvolt délután, s ha már csak azért is,
de egyszer együtt mutatjuk világnak:
– mi volt, mi van, s mi lesz
az ostobán hangzó folytatásban..
Legutóbbi módosítás: 2010.02.14. @ 12:20 :: Kovács György