Seres László : Ki szól rám

2010.02.17. Seres László Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Csókjaival ébreszt a susogó hárs

 hóezüst hajfonattal ringat ma

sikongva olvad a napgyöngye rajta

tépi árnyát róla a pirkadás

 

Fénnyel árnnyal vonzanak és hívnak

szemedben villódzó csillagképek

örök a perc ha véges is az élet

az enyém vagy magamhoz szorítlak

 

Ha elhagysz hová lesz e varázs fényjel

ki ébreszt majd égető szenvedéllyel

mikor a hajnal vérem lángra gyújtja

 

Hogy magamból magamat neked adjam

s mondd ki szól rám ha mennék hogy maradjak

megvakítottan csillagtalan útra

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.17. @ 19:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.