http://dizajn.try.hu/pictures/koruti_hajnal
Ránk tört az este. A lámpák lángsora
Kigyulladt szerte, bár még pislogott,
Megszoktad így, már nem figyelsz oda,
Hol van fény, hol nincs, a fény oly ostoba,
Elaludni viszont csak nappal szokott…
És az ablakod. Már ott is gyúl a fény.
Világítja utad, de főként a szobát,
A falon a pók már látszik rejtekén,
A váza a polcon, az nincs a jó helyén,
Már látod, hogy barna, s nem zöld a kabát.
Néhány riasztó távol felsikolt.
Halkan csörömpöl egy-egy kirakat.
Ámokfutó sofőr egy zebrát letarolt,
Felkelt a sebesült, lenn maradt a holt,
Szemtanú – sötétben – persze nem akadt!
A hangok csitulnak. Már álmos a világ.
Az úton még néhány részeg csámborog,
Ilyen sötétben már ki a fene lát?
Lehet, hogy mégis zöld volt a kabát…
Egy biztos, vörösek voltak a jó borok!
Gyárudvaron zörög az éjszakás brigád.
– Bújik a kétdekás zsebek rejtekén –
Bár estére bejárni egyik sem imád,
Ám egyben hasonlít mind rám vagy reád:
Szívesen élnénk a Világ jobb felén!
Verebek, galambok békén alszanak.
Öreglány szórt morzsát egész nap nekik.
Éjszaka viszont a végigszart falak,
Tarkára tojt szobrok alig látszanak.
Tiszta ez a város! Egész reggelig…
Denevérek kelnek – néma szárnyalás.
Mi hangot adnak? Azt honnan tudjam én!
Mondják, ultrahangot. Nem is hallja más.
Hogy hazudok?! Mi vagy, tán hitetlen Tamás?
Radar, vagy mi a szösz van a két fülén…
… Mégiscsak, azt hiszem, hogy barna a kabát.
Bár a kirakatban zölden énekelt!
A fene se érti már a ruhák dalát…
Bár barnaként hordtam vagy három télen át –
Amikor megvettem, ő zöld dalra kelt!
Járókelő alig. Csak néhány vidám család
Vendégségből haza kacagva vonul.
Csoszogásba ritkán koppan be egy faláb,
– imádkozz, hogy ilyen sose kelljen reád,
mert a csuklójánál mindig megszorul!
Persze, van olyan is, hogy hajlik, s nem kopog.
Mit mondjak, egekben fenn lehet az ára!
Pedig, hát ontják a lábat a gépsorok…
Nem látja a család – ez, hidd el, nagy dolog! –
A holdfény hogy nyom egy csókot Goldikára…
(Goldika a múzsám volt néhány alkalommal)
Legutóbbi módosítás: 2010.02.18. @ 08:58 :: Zalán György