Standovár Ágota : út

ki emlékszik mióta fut
honnan indult merre szaladt
sík vidéken tört el?re
pókhálókban el-elakadt

b?sz folyókat gy?zött már le
patak felett ívelt ? át
rohant rohant észt veszejtve
rég feledve úti célját

lankák fogták meg a tempót
völgybe futott sosem fáradt
újra domb jött lendületb?l
maga alá gy?rt néhányat

kifulladva torpan most meg
sötét hegyek állják útját
gondolkodik néhány percig
aztán bátran taktikát vált

jobbra fordul balra tér át
kés?bb mint egy ezüst szalag
átöleli a nagy hegyet
lassan bár de újra halad

kapaszkodik fel az égbe
fenyvesek közt kúszik bátran
sötétségb?l majd kilépve
fenn a csúcson új világ van

napfény várja szell? szárnya
simogatja újra lágyan
körbenézve tágult szemmel
oldódik fel a látványban

 

 

2006. április  meu link

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Standovár Ágota
Szerző Standovár Ágota 24 Írás
Pécsett születtem, egy ősi hagyományt felrúgó házaspár egyetlen gyermekeként. Szüleim anyai nagyanyám homlokráncolgatását figyelmen kívül hagyva házasodtak össze. Apai ágon délszláv vér csörgedezik ereimben, édesanyám felvidéki kisnemesi család sarja. Amikor etnikai hovatartozásomat firtató kérdéseket tesznek fel, büszkén vállalom rackaságom. Vallom, arról szól az életünk, hogy ledöntögessük azokat a korlátokat, amiket magunk köré építettünk, építettek, természetesen mindezt okosan, hogy elkerülhessük az anarchiát. 2006-ban, autóbalesetem után kezdtem el írogatni. Eleinte a haiku kötött formáját használtam fel pillanatfelvételeimhez. Elsőszülötteimmel megnyertem a Japánkert pályázatot. Néhány korai munkámat beválogatták a Szintézisben 2006. Antológiába. Irodalmi lapban még nem publikáltam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy szülővárosomban Kavicsok című versem júniusban plakátra kerülhet, egyike lett a 100 kiválasztottnak a VersMegálló Pályázaton. Céljaim pimaszak. Bár több helyütt Àžfiatal költőÀ?-ként aposztrofálnak, ami egyrészt nagyon hízelgő több mint negyven évemnek, rövid idő alatt szeretném levetkőzni ezt a koromhoz kissé pejoratív jelzőt.