Hótakaró alatt nyújtózik az élet,
a hangszigetelt dobozba
bebábozódtak a fények.
Szürke fátyolként
magára húzza a föld,
a fák alatt kóválygó ködöt
és a zajtalan percben,
hirtelen megrebben,
valami alig sejl? ének.
Majd a kicsírázó remény hátán
nekibátorodva,
teli torokból mondja
az apró, csipogó hang:
Nincs itt! Nincs itt!
…és a jég, megrepedt kicsit.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.20. @ 23:16 :: Matos Maja
