Bihari Csilla Rózália : Vihar

Nyomtatás

Egy ?szi, napos délután:
Villámlott az ég alján.
Villámlott és dörgött is,

Megvadult a szell? is.

Felh?k jöttek nyugatról,
S a Nap mögéjük jól elbúj.
Megijedt az uraktól,
Feketék a koromtól.

Nyugatról mint tatárok,
Vonulnak a csatárok.
Onnan is egy felh?csapat
Villámnyilakat osztogat.

Két seregnek két vezére
Van nagy háborús kedvébe’.
Összecsaptak, verekedtek
Foggal, körömmel küzdöttek.

Nincs kegyelem senkinek,
Az es? is elered.
Dörög az ég, villámlik,
Minden ember elázik.

Szél úr jó kedvébe kapott,
Akar nevetni egy nagyot.
Így hát nagy leveg?t véve,
Befúj a csata közébe….

Gabalyodás támadott,
Minden megzavarodott.
Nem tudni, hogy ki a barát,
Nem tudni, hogy ki a galád.

Az es? most nem zuhog,
Figyeli a csapatot.
Harcolnak-e még az urak,
Vagy fegyverszünetet tartanak?

Végül aztán kiegyeztek,
Békeszerz?dést kötöttek.
Nem harcolnak, ennyi volt,
Minden felh? elvonult.

Felküldték a szivárványt,
Hogy ragyogtassa zászlaját,
Békezászlót lengessen,
Mindenki nyugodt legyen.

A Nap is visszavándorolt,
Oda hol a helye volt.
Most vidámabban mosolyog,
Hogy meleg legyen a napod.

————————————