Havas Éva : Domboldalban

domboldalban kunyhó guggol,
roskadt fedele szalma,
fölötte vén nyárfa bókol,
lepi a csend nyugalma

nem jár erre senki él?,
rég lakatlan a kis ház,
kertje gazos, semmitér?,
lépcs?jén szél zongoráz

poros polcon üveg mögött
szundít a sárgult fénykép,
néha-néha felt?nik még
ny?tt falak közt az emlék

volt itt élet, sírtak, féltek,
s nevettek is valaha,
de már úr lett az enyészet,
megkopott a kis szoba

asztallábban csak szú perceg,
a dunnában moly lapul,
a lakók a múltba vesztek
visszavonhatatlanul

Legutóbbi módosítás: 2010.02.21. @ 21:42 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))