Zalán György : Agymenés Szilágyi György árnyékából

Nyomtatás

Kedves költők

és költőpalánták!

A dárdák-

ként szúró tollhegyek

forgatói!

Mit tegyek?

Legyek én pesti vagy makói,

beszélhetek e-vel, ő-vel, á-val,

szólhat dalom, mint madárdal,

meghajlok előttetek!

Véletek

nincsen pocsékolt idő!

Szép volt

a nő, vagy akár csúnya,

hold-

nyi kövér, vagy karcsú, na

mindegy, hiszen

– ezt jó szívvel hiszem -,

volt

vagy lesz talán,

az Úr tervasztalán

csak egy piszkozat,

egyen keveset vagy sokat,

lehet bár buta vagy szellemes

ki titkaim közé beles,

lehet zárdaszűz, lányanya,

égesse tűz, és ne bánja, – na

látjátok, milyen könnyedén

írom le a nőket én –

szóval a nők, igen.

És férfiak,

harag-

tartók és békülékenyek,

ki lebeg,

vagy a föld is lehúzza,

búza-

vagy függvénytáblát bújva

tevékenykedő,

elő-

adásokat tartó vagy hallgató,

riviérán, vagy bányató

mellett pihenő,

előételnek szalonnát

elővevő s evő,

vagy Gundel-konyhát is szidó,

mimózalelkű vagy aikidó-

mester, szorgos,

vagy ki restell

tenni bármit is,

igaz

vagy hamis,

családját verő gaz,

de a jó, az is,

fiatal, közép- vagy szépkorú,

magányos, vagy hölgy-

koszorú

által körbevett,

a szomorú

vagy ki csak nevet,

ki szereti a cicit s a focit

nem kicsit,

egyik lába ott, a másik itt,

de az is, ki lever-

ten ágyában hever,

haver-

kodó vagy rátarti, ki

véleményét se mondja ki,

hetero, vagy, ki meleg

mint a láva,

okos, vagy ki feled

mindent, mi fontos,

páva-

mód széptevő, vagy

ki foltos

hiénaként kacag,

vagy kinek humora vacak,

egyszóval mind a férfiak.

Szóval férfiak, nők,

s ha van, gyerek,

Már tudom

mit tegyek!

Verselek, s az úton

veletek megyek!