Shakespeare szonett (els? próbálkozásom)
Életemnek most j? pirkadása –
Felkel? napommal együtt ébredek
Álmom’ ?zi hajnalnak varázsa
Két szememmel színaranyba nézhetek!
Fénysugár-kezét a Nap lenyújtja
Megsimítja véle hófehér karom
Dallamot zenél belém az ujja –
B?römön keresztül-izzva hallgatom
Megvalósul az, mi oly sok éve
izgalomba’ tart, de gyenge volt a hév
Érzem azt, amint er?m tetézve
fellegekbe szállva írni nem nehéz
Minden éjszakám velem szeretkezik –
Könyvem így talán ma megszülethetik…
