Böröczki Mihály - Mityka : Simogató

2010.02.26. Böröczki Mihály - Mityka Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Simított apró kis kezed,

mint csillagról jött üzenet,

hírnök-leány, csöpp semmiség,

akivel kéket küld az ég,

a tájra jó napfény csorog,

élnek a három pásztorok,

és minden őrült furcsaság

ölembe tuszkolja magát,

roncsolt szívemig béke ér,

te hófehér, te hófehér.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.26. @ 08:27 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.