Nagyajtai Kovács Zsolt : Napok

Nyomtatás

        Ma még jó, mert van tán holnapom,

        De holnap, ugyanezt, ismét elmondhatom?

        Kórházban fekszem, szivacsmatracon,

        Borítja lepedő, mely szolgál majd

        Szemfedőként arcomon.

        Dolgom volna, be nem fejezhetem,

        Holnap siratom félbemaradt életem.

        Tegnap volt nevem, min szólított doktorom,

        Holnap „exit” jel marad a kórlapon.

        Ott már nincs reményem, jelen a tegnapom,

        Már mondhatom, végtelenbe veszett az összes holnapom.