arcomba hullt minden alkonyat
marcona alattomos
harcossá vedlett az éjszaka
és nem röppennek madarak
beborult egemen
-de te vársz engem mindig-
már egészen rongyos
teljesen viseletes lettem
félve suhanok
es?s napokon
-senki ne lássa szégyenem-
vállamba roskad arcom
-vársz engem-
távol -roppant messze-
állomások homályában
ablakhoz szorítom arcom
-rád gondolok-
vonatok kattognak
elviselhetetlen hajnalokon
-vársz-
Legutóbbi módosítás: 2010.03.23. @ 14:00 :: László István