Amikor az ágyad csak egy fekhely,
a konyhaillat ételszag csupán,
amikor a szobád csak egy helyiség
és nincs űr a távozás után,
ha a nőd csak egy ismerős asszony
– bár nevében ott van a neved -,
ha a család egy már mesélt viccet
láthatóan unja, s nem nevet,
mikor belépsz, mind rád néz és hallgat
s lassan indul újra a beszéd,
mikor holmid senki el nem rakja
de hetekig vannak szerteszét,
– nézd meg névtáblád az ajtón!
Lehet, hogy már más név kell oda…
Ilyen az, ha csak lakása van már
valakinek, és nem otthona.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.28. @ 11:01 :: Zalán György