én most tisztázom veled viszonyom:
nosztalgia vagyok és célba vettelek,
semmibe vetett mese lennék – szeretlek.
ugye milyen mindegy, mit üzen a szó;
amúgy is tudod, hogy mi teszi az érzést;
letagadni mégse tagadjuk a hangot,
olyan jó, ha itt vagy közelemben.
keressük a másikat, megnézzük,
hogyan is van bennünk, mit néztünk;
szegényke meg olykor rúgkapál,
amig lesz?kített a határ –
azután teljes megismerés:
bizalom, szabadság – ez elég.
mikor mondjam neked, mibe keveredtél?
koncepciós per ez, kezdett?l emberré
ahogyan mi váltunk, ha elejin az isten
teleologikus’ furmányosan tesztel –
ezek után mondjak egy jó percet, mi volt,
amikor megsejlett: minden utam megvolt,
valójában arra is csak vágyom, amit mások
úntként hagytak utak szélin, maguktól eldobva,
amikor még azt hittem, a nagyokra hajazva:
vagyok, aki vagyok eredetiségben, utána
azoknak kiket sose érek, de legább pályámat
megfutom és nem el-; effélét mesélek, ha
álmos vagy betakarlak, szeretgetlek, elaltatlak.
