Életszabályokba botladozó
napok mossák verítékünk.
Álhajnal lebegteti
„hisző” lelkünk pihéit,
s romlott fintorral les,
míg neszesszerembe
újabb méreg fiolát tesz.
Savó szava testetlen műsík,
dölyfbe forgatott szappan,
olykor én is más vagyok,
de többnyire, ami voltam.
–
Meghúzza magát a bűn,
lapul csendje árnyékába,
vékony dala soha nem szűn.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.23. @ 19:14 :: Serfőző Attila
