Valahogy úgy kéne, hogy
egyszer csak látlak.
Fizetsz a boltban, míg
hosszú sorok állnak,
bélyeget nyalsz a postán
vagy csekket adsz fel épp,
a villamosra szállsz fel
vagy kirakat üvegét
bámulod. Vagy fázol,
s gombolod melleden az inget –
így akarlak látni vagy
legyen minden mindegy.
Ne keress! Az nem kell,
hogy megbeszélve láss,
ne húzz fel szép ruhát
ne t?rj megalkuvást,
és akkor majd látlak:
szép vagy, mint a zsoltár –
egyszer?en, fáradtan,
ahogy elvarázsoltál.