Lettek volna még érveim,
De úgy adódott, hogy elsodort a gondolat,
És ahelyett, hogy vitába szálltam volna,
Sétálni mentem a napon.
Ez sem bizonyult okos vállalkozásnak,
A leégésnek ez a formája sem megnyugtatóbb,
És fájdalmas is egy kicsit,
Nem beszélve a szédülésr?l,
Mintha felültettem volna magam
Egy körbe-körbezajló huzavonára.
Más sem hiányzik jobban, mint egy érvágás,
Mert elviselhetetlenné dagadt bennem,
A friss, oxigénnel telt véredények zaja,
A fülbe ültetett zümmög?, mint a légy,
Piszkítja be tisztánlátásom egét.
Felment a pumpa, – mondanád -,
És én látom már, ahogy szemeim el?tt megjelensz,
Friss, habzó sört töltve poharamba,
Hogy lenyugtassad háborgó lelkemet.
A vitánk itt, ezen a ponton ért véget,
És fordult ?rült szeretkezésbe,
A jó sör habzó erénye,
És a mosoly szájad szegletén,
– Biztatásnak vettem -,
És enyhet találtam
Öled melegén.
(Budapest, 2010. május)
Legutóbbi módosítás: 2010.05.06. @ 10:51 :: Horváth János