Niezis Zenora : Egy vers a szerelemről

Most vidáman cinkosak a csókjaid,
s feléd nyújtom seb nélküli karjaim,
hogy óvjam törékeny üveg csontjaid.

 

S ha piros-véresek lesznek csókjaid,
majd feléd nyújtom vörös-véres csonkjaim,
hogy megforrasszam szilánkos csontjaid.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: Adminguru
Szerző Niezis Zenora 7 Írás
Szegedi leány vagyok, aki nyitott a művészetekre. Jelenleg színésznőnek tanulok, de hogy hova sodor a sors az a jövő zenéje... A verseim egyenlőre csak próbálkozások, de várom az építő kritikákat, hogy fejlődjek.