csak azt ne hidd hogy várlak
hogy zsigerig ég bennem a bánat
szemembe ködöt hint szavad
hogy te is úgy szenvedsz
mint én a jelen zokogó romjain
vágyak közt álomtalan éjeken
hogy hiszem még az álmokat
hisz minden nappal messzebb kerülsz
attól ki bennem él
szavaid mint korbácsütések
tépik szét lelkemet
belém égetted ígéreted
csak azt ne kérd hogy várjak
zsigerig ég bennem a bánat
mert egy vagy velem
