*
Éjjel néztem a végtelent.
Milliárdnyi csillagkristály
szórta szét az égi jelet.
Földhöz ragadtan vártam
tűnődtem, csodáltam,
fentről üzenet érkezett.
Vajon ki érti meg?
Kicsit féltem, talán fáztam,
testem-lelkem megremegett.
A szemközti szürke házban
néhány ablakban esti fények,
benn a sok-sok kislakásban
lassan-lassan mindenki
elszenderedett.
Ma reggel néztem az eget,
fényesebb volt, acélkék lett.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 06:56 :: Szulimán Eleonóra