Van úgy, az ember folyton gy?jtöget
és végül rabságává lesz a kincs, amiért
hajolt, legörnyedt, térdelt szüntelen
s, ha összefolyhatnának kiizzadt cseppjei
sóspatakba lógathatná fáradt lábait.
Egy kincs, hát, mit sem ér,
különben életfogytig azt csodálná,
csak ?t, s nem vágyna semmire, f?leg,
ha az személy, bántódás sem érné kedvesét,
beérné csak vele, vétkezni sem tanulna ellene.
Ma túl sok a panasz, mert túl sok a jó
és túl sok a szabad, de kevés a szó.
Túl sok az álom és sz?k a való,
apró a tenyér s mi fogható, az végtelen.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.14. @ 08:30 :: Kőmüves Klára