*
Szememben már sötétség nőtt,
fogyók a temetett fények,
ha semmivé sorvadt lényeg,
csonkolt percű sántult idők
hajszolnak, marnak konokul,
tehetetlen az akarás,
kifakult a színes varázs,
és már az sincs, miért koldul
bebábozott lepkényi vágy
könnyed röptét az ég alatt,
de mennyekig nőttek falak,
fertőzött lelkű létvilág,
ha egy vakablakon kilát,
hát azt álmodja, hogy szabad.
