A serpa[1]
Másnap félúton lehetett az állomás és az iskola között, amikor megint utolérte egy szekér. Ugyanaz a fiatalember ült a bakon, aki els? nap behozta a faluba. Megállt mellette és megszólította.
– Jó reggelt tanárn?! Tán beállt serpának? – célzott a fiú a hatalmas hátizsákjára. – Mit cipel ugyanbiza?
– Könyveket. Szereztem könyveket. Más iskolában bezúzásra szánták. Régiek, szakadtak, de vannak. Nem tudtam mindet elhozni, de majd szerivel…
A fiú ránézett. Megértette. Ezeket nem az inspektorátus küldte.
– Üljön fel! – készült leszállni a fiú, hogy helyet adjon.
– Ha leszáll, én nem ülök fel! – fenyeget?zött Noémi. – Ami azt illeti, a múltkor be se mutatkoztam. Zsigmond Noémi vagyok! – nyújtott kezet.
A fiú habozott.
– Nem épp tiszta a kezem… – szabódott, majd látván, hogy a tanár kisasszony nem engedi le a kezét, a csuklóját nyújtotta. – Én Áron vagyok, Imre Áron.
Noémi elnevette magát. Majd elmesélte Szennyei tanár úr szava járását, s elszavalta neki a Lófürösztés utolsó részét.
„- Míg gyászosan évek százai húznak el –
?k örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:
Itt fognak állni örökké, – hogy Imre szorítja,
Áron pedig… Áron nem hagyja magát!”
Tompa László: Lófürösztés – tette hozzá Noémi magyarázatképpen.
– Szépen tud szavalni… El fogom olvasni! – ígérte Áron.
Lassan beértek a faluba.
– Holnap is hoz könyveket? – szólt utána Áron.
– Igen!
– Várjon meg tanárn?! Utána jövök. Már nehogy a hátán hozza ?ket, mikor van szekér! Áron nem hagyja magát, ott lesz! S Imre szorít id?t rá! – vigyorgott Áron.
Az igazgatón? szemrevételezte az árut.
– Szakadtak, oldalak hiányoznak, de vannak – magyarázkodott Noémi.
– Látom lelkesedése van elvtársn?! Gratulálok! – volt az igazgatón? els? reakciója. – Ám amikor meglátta a magyar nyelv? hatodikos fizikakönyveket, a hangja azonnal élessé vált.
– Ezek minek?
– Még akkor is, ha románul tanítok, jobb, ha megvan nekik magyarul is. Segíti ?ket a megértésben.
– Meg ne fogjam, hogy magyarul tanít! Az az osztály román tannyelv?! Megértette? – kérdezte vészjóslóan asz igazgatón?.
– Meg – nyelt Noémi. – De órák után, vagy szüneten magyarázhatok bel?le annak, akit érdekel? Nem? Mert ha magyarul megértették, könnyebben megtanulják románul is. A lényeg, hogy megértsék! Vagy mégse? Félreértettem volna CeuÃ?Ÿescu elvtársnak a Román Kommunista Párt IX. Kongresszusán tartott beszédét, amelyben kifejtette, hogy a tanárok f? feladata, a jól képzett kommunista ifjúság nevelése? Ezt nem érhetjük el anélkül, hogy a gyermekek alaposan megértsék az anyagot. Én hajlandó vagyok e cél érdekében többletmunkát vállalni, s ehhez szükségem van a magyar könyvekre is! – nézett Noémi farkasszemet az igazgatón?vel, de közben a hideg futkározott a hátán.
– Rajtad tartom a szemem! – felelte sötéten az igazgatón?, majd otthagyta és kiment.
Noémi szinte a földre ült, amikor a székre rogyott. Bálint Ági, az egyik tanítón? megemelt egy képzeletbeli kalapot el?tte.
– Ezt hol tanultad?
– Tudományos szocializmus órán – felelte Noémi. „El?ször veszem hasznát…” – tette hozzá gondolatban. – Hogy is mondogatta az édesapja? „Ha patkányok közt élsz lányom, tanulj meg patkányul! Ez létkérdés!”
A következ? szüneten hívatta az igazgatón?.
– Meggy?z?dtem arról, hogy jól felkészült egy olyan téren, amely sajnos sok tanárnak nem er?ssége. Megkapja a lehet?séget, hogy e tudását gyümölcsöztesse, másoknak átadhassa. Holnaptól ön felel az iskola pionírszervezetéért, s ön vezeti a tanárok politikai körét is.
Noémit megkísértette, hogy megkíséreljen kibújni a felel?sség alól, hiszen a történelem-földrajz szakos kollégan?nek, Emilia Popescunak, Stefan Gheorghiu[2] egyeteme volt, de az igazgató szemébe nézve rájött, hogy hiábavaló kísérlet lenne. Egy ideig farkasszemet néztek. Mindketten tudták, ez az igazgatón? bosszúja. Noémi maga elé idézte SolÃ?Æ?noiu tanár elvtársat, a tudományos szocializmus tanárát, kit mindenki csak Ã?žobolÃ?Æ?noiunak[3] csúfolt, s mindenki utált. Ez a sors vár rá? Utolsó órája a fizikaóra volt a hatodikban. Amikor kicsengettek, kihirdette, hogy aki marad még egy kicsit, elmagyarázza magyarul is. Majd IonuÃ?£ra nézett.
– Tudom, hogy értesz magyarul. Ha van kedved, maradhatsz. Ha nem, holnap várjál meg órák után, s elmagyarázom neked is, természetesen románul. Választhatsz.
IonuÃ?£ el?bb az ajtóra pillantott, mely mögött valahol ott volt az édesanyja, mintha engedélyt szeretett volna kérni, majd rövid habozás után nem maradt. Az osztálynak körülbelül a fele maradt ott. Egyeseken látszott, hogy tiszta szófogadásból, nem a fizika iránti érdekl?désb?l maradtak. A tanár mondta, ?k maradtak. S másnap IonuÃ?£ se várta meg. Habozott, hogy megmondja-e az igazgatón?nek, végül úgy döntött magától nem hozza szóba.
[1] A serpák nepáli teherhordók, ?k cipelték fel a Himalája-mászó alpinisták cuccait.
[2] A Stefan Gheorghiun pártaktivistákat képeztek ki.
[3] Ã?žobolan = patkány
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
