– Tutira le van zsírozva az üzlet, F?nök! – újságolta örömmel a pufók és kissé kopaszodó, ám talán éppen ezért a haját hátul a kelleténél hosszabbra növeszt? üzletköt?. Izgalmában pelyhes szárnyacskáit is kétszer összekoccintotta. – Igazán jól jött, hogy benne voltunk a vízgy?jt? projektben a harmadik napon, így kaptam egy-két bennfentes tippet. No persze, a százalékot azért le kellett adni.
A Paradicsomi Állatok Rt. annak rendje és módja szerint meg is nyerte a testreszabott közbeszerzési pályázatot, vezérigazgatója pedig azon nyomban mozgósította az ugrásra készen várakozó alvállalkozókat, köztük a Omnipotens Kft. Ügyvezet?jét, Dr. Leviathánt, egy szúrós szem?, szakállas mérnököt.
– Rendkívül szoros a határid?, kössétek fel a gatyátokat! Ha ezt elszúrjuk, mehetünk az Örion-ködbe munka után kajtatni.
– Bízhatsz bennünk, nem lesz semmi gond. Egy hete vettünk fel egy zsenit, direkt erre a projektre – mondta nyugtatólag a szakállas, alig érezhet? akcentussal, közben azért maga is gondterhelten dörzsölgette a homlokán kidudorodó apró szarvacskáját.
– Mikorra kell az els? prototípus?
– Legkés?bb tizenegyre, ha azt akarjuk, hogy az esetleges módosításokkal együtt éjfélre legyárthassuk a végleges változatot.
– Akkor tényleg nincs vesztegetni való id?nk! Amint átjön a specifikáció, a matematikusok neki is állnak a modellezésnek.
– A Megrendel? csak annyit kötött ki, hogy a saját képmására akarja ?ket formálni.
– Nagyon nem szeretem az ilyesmit, túlságosan szubjektív, szükségtelenül tág teret hagy a fantáziának. Átadás-átvételkor meg jön a reklamáció, hogy nem err?l volt szó. Adott magáról legalább néhány képet?
– De hiszen ?t senki sem láthatja szemt?l-szembe!
– Mégis, akkor hogyan gondolja, hogy állítsuk el? a képmását?
– Mi van, berezeltél? Nem kell az üzlet? Szóltam el?re, hogy nem lesz könny?! Készítsetek több variánst, majd ? eldönti, hogy melyik a megfelel?. Ja, még valami. A végleges változatot porból gyúrjátok össze!
– Micsoda? Az efféle terméket sokkal jobb, masszív, sötét anyagból el?állítani.
– Csak ne izgulj! Nem kell mindjárt valamiféle különleges csillagközi csillámporra gondolni. Jó lesz a közönséges földi is. Ett?l még nem fog bekövetkezni egy újabb Ã??srobbanás, mi több, foghatunk rajta jó néhány millát!
Alig egy óra múlva már a laborvezet?nél voltak az egyenletek. Az angyalarcú biofizikus a projekt egyik kulcsfigurájával, egy sokat látott szobrásszal beszélgetett elmélyülten. Egész csillagképek viselték az álmodozó mester kezenyomát. A szobrász az el?tte álló táblára több tucat el?tanulmányt feszített ki.
Pontban tizenegykor hívták a Paradicsomi Állatok Kft. vezérigazgatóját.
– Elkészültek a prototípusok. Kíváncsi vagy rájuk?
– Még szép! Szerintem elmennek, de hát nem én döntök. Be tudjátok vetíteni ?ket negyedóra múlva a Virgo galaxishalmazba? A Megrendel?nknek ugyanis épp ott akadt dolga. A csillagközi térben marketingszempontból is remekül fog mutatni egy kis fényjáték. Ha véleményezte ?ket, ismét jelentkezem.
Dr. Leviathán t?kön ülve várta az eredményt. Baljós megérzései voltak a projekt kapcsán, szerette volna mihamarabb letudni az egészet. A Vezérigazgató hangjára rugóként pattant fel a helyér?l.
– Sajnos, ezen még dolgozni kell! A Megrendel? szerint, habár a prototípusok közül egyesek, különösen, amelyeket csimpánznak, gorillának és orángutánnak nevezett el, tagadhatatlanul mutatnak némi hasonlatosságot, azonban mindez meglehet?sen felszínes. Azt mondta, neki ember kell.
– Ember, ember! Csak tudnánk mi az! – sóhajtott csalódottan a Omnipotens Kft. ügyvezet?je. Mégis csupán másfél óra kellett hozzá, hogy némiképp módosítsanak az egyenleteken. Felegyenesedett tartásával, csupasz testével és értelmes, fürkész? tekintetével az újabb mintapéldány rögtön kit?nt a korábbi prototípusok közül.
– Próba, szerencse – nézegette dr. Leviathán kissé kétkedve. – Mindegy, mutassuk meg! Különb úgy sem lesz ennél.
Ám örülni csak akkor mert igazán, amikor fél óra múlva megtudta, hogy az új változat átment a rostán.
– Szólhattok a gyártástechnológusoknak, gyúrják össze az igazit. Megérkezett hozzá a az anyag? – kérdezte a Vezérigazgató.
– Ennyi id? alatt sajnos csak sívóhomokhoz tudtunk jutni, meg amit innen-onnan összekapartunk.
– Mindegy, csináljátok meg! Este kilencre látni akarom!
Az Ember csupaszon, riadtan és vaksin pillogott a ráver?d? csillagfényben, hiszen életében el?ször használta a szemét. Kezét ösztönösen és védekez?n maga elé tartotta.
– Fordulj csak ide, mutasd magad! – vetette oda Dr. Leviathán parancsoló arckifejezéssel.
Az Ember azonban dacosan a földre szegezte tekintetét. Miután a második felszólításra sem volt hajlandó megmozdulni, Dr. Leviathán arca elkomorult.
– Itt valami baj van. Nem engedelmeskedik a parancsnak. Azonnal hívják ide azt az ifjú titánt, aki az elméleti modellért felel!
A következ? negyedórában különböz? teszteknek vetették alá a még mindig kábán toporgó Embert. Amikor kiderült, hogy önálló akarattal rendelkezik, kitört a botrány.
– Tudtam, hogy valaki megint elszúr valamit! – dühöngött Dr. Leviathán. – Ez itt teljesen irányíthatatlan, ha elszabadul, elképeszt?en veszélyes lehet. Ha a Megrendel? észreveszi a hibát, nekünk annyi. Jobb, ha menten leselejtezzük és lefújjuk az egész projektet.
– Hagyják békén! – csattant fel ekkor egy érces hang. Hallatára szinte k?vé vált mindenki, az Embert fenyeget?en körbefogó technikusokkal együtt. – Igen, az ifjú matematikust túlságosan elragadta a lelkesedése, nem vett figyelembe egy szingularitást, minek következtében a megalkotott Ember szabad akarattal bír – hallatszott tovább a Megrendel? hangja .
Veszélyes, ám annál érdekesebb kísérlet lesz meghagyni az életét. Ha a számításaim nem csalnak, 99 %-os eséllyel úgyis elpusztítja magát.
– Adjuk meg neki azt a maradék egyet, hátha mégis jut valamire!
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Magyar Csaba
