Seb lettél bennem.
Mint aki néma hallgatok,
mert bánt a szó is.
– Mert a szívemben hagytad arcodat.
Feldúlsz – felkavarsz.
Kibuggyanó könnyem
végigszánt az arcomon,
de nem tudlak elengedni.
– Mert el?ttem fénylesz.
Seb maradsz bennem.
Mert ugyanúgy, mint régen
már sohasem lesz többé.
S a mosolyod,
– Csak fájó emlék marad.
