*
Mért bujkálsz te előlem mondd, mért nem vagy a régi?
Hol mászkálsz, mikor itt vagy előttem mégis e testben
szemfényveszteni emberi normát, isteni törvénytő
Meddig elég levegőd és meddig tart lobogásod?
Fény, örökmécses vagy, sose hagyjunk téged elégni!
Jégbe fagyottan, hidd el, nem vagy elég vitaképes.
Senki se virtuskodhat önmaga foglya gyanánt:
vélt sérelmeid kőhalmából templomot építsz
s elrejtőzöl a festett szentek szobrai közt, pedig
nem túl kényelmes viselet ma a glória, lásd be,
s annyi a munka, mi ránk vár, annyi a kezdett tervünk…
Üdvöz légy, te gyomor, mi maradt ezen emberi testben
szelleme tőnt anyagából menteni mégis a mának
itt küldöm e pitét — almát, vanílint szabad enned —
hajdani lényedből tán gyomrod, éhed a régi…
Legutóbbi módosítás: 2010.06.06. @ 14:31 :: B.Tóth Klári