Azzal vádolnak, keser? vagyok magam
is, akár a fájdalom költészetemben,
mintha nem olvasóimé lenne minden
szerepem, érzésem, apró leírt szavam…
Szépség? Egy nap talán azt is megéneklem,
amikor már nem kell csalódnom a fényben,
a sötétség öreg falként led?l szépen
lassan, s a vad mámorok közt minden egy lesz.
Ám míg mindez nem jön el hadd verseljek hát
a keser?ség, szenvedés, szomorúság
erejér?l, amíg szét nem porlad az éj.
Halálról szóló dalom a végtelen harc,
s kínjaink dics?sége, mi életben tart,
társaim, hisz büszkén küzd az ember, míg él!
EREDETI PORTUGÁL SZÖVEG:
Soneto
Acusam-me de mágoa e desalento,
como se toda a pena dos meus versos
não fosse carne vossa, homens dispersos,
e a minha dor a tua, pensamento.
Hei-de cantar-vos a beleza um dia,
quando a luz que não nego abrir o escuro
da noite que nos cerca como um muro,
e chegares a teus reinos, alegria.
Entretanto, deixai que me não cale:
até que o muro fenda, a treva estale,
seja a tristeza o vinho da vingança.
A minha voz de morte é a voz da luta:
se quem confia a própria dor perscruta,
maior glória tem em ter esperança.
SZÓSZERINTI NYERSFORDÍTÁS:
(Lássuk, mennyire átköltés a m?fordítás :))
Azzal vádolnak, keser? vagyok,
a kétségbeesésre hajlamos, mintha verseim
nem a ti húsotokból lenne, szétesett emberek,
és az én bánatom nem a ti bánatotok, gondolatotok (lenne).
Egy nap a szépségr?l is fogok nektek énekelni,
mikor a fény képes lesz abban hinni,
hogy a sötétség összeomlik bennünk, akár egy fal,
és te érsz el minket, öröm királysága.
De addig is hadd beszéljek,
hadd legyen a szomorúság a bosszú-ital,
míg a fal összeroppan és az éjjel szétfoszlik.
Halál-hangom a küzdelem hangja:
akik bíznak saját szenvedésük dics?ségében,
egy magasabb fajta értéket remélhetnek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kántás Balázs