SEPRŰTÁNC
szatírikus közéleti bohózat
HANGOK
Margitka, hatvan éves, egyszerű asszony — takarítónő
Hudákné, ötvenhét éves, jól átlátja szűkebb környezetét — takarítónő
Tóth Béla, ötven éves politikai köpönyegforgató, vékony gerincű, megélhetési politikus — polgármester
Barna, ötvenkét éves, örök ellenzéki, állandó morgolódó — állatorvos
Buzsáki, negyvenöt éves, mindent és mindenkit pénzen megvevő — vállalkozó
Irmuska, nyugdíjas — takarítónő
Lajos a túlvilágról, most lenne hatvan éves — Margitka néhai férje
Örök szimpatizánsok, örök ellenzékiek.
(A történetet Margitka meséli „aranyoskámnak”, vagyis a rádióhallgatónak.)
Margitka, (hivatal folyosója, takarítás zaja hallatszik: vödörcsörömpölés, felmosás, stb.):
Jaj, aranyoskám! Micsoda csunya világot élünk, uram-atyám, micsoda csunya világot! Mondta is az uram, míg élt:
Lajos, (borgőzös hang):
Most szép a világ, mert ha egyszer meghalunk, akkor majd nem iszunk, he!
Margitka:
Mert hát ivott ám a lelkem, vödölt! Tudja aranyoskám, nagy piás volt az én uram, hogy a rosseb csapta volna a kőfalhoz! Azt’ amikor vödölt, akkor nem ismert sem Istent, sem embert! Olyan volt ám, mint az állat!
Lajos:
Tőlts má’, mer’ szétlapítom azt a nagy pofádat!
Margitka:
Na jó! Hát én is megittam néha egy kupicával… vagy kettővel… csak úgy, az íze miatt! Tudja aranyoskám, hogy van ez! Kevesebb marad neki! Azt’ egyszer éccaka elvitte a szíve. Úgy meghalt, mintha sose lett volna! Én meg takarítok! A Hudáknéval. Láthassa! Három helyen, hogy megéljek. Délelőtt itt, a Tanácsházán — akarom mondani, a Polgármesteri Hivatalban —, délután a Parókián, este meg a Fogadóban! Sok a munka, kevés a pénz. A hivatalban minimált kapok, a fogadóban vacsorát, a parókián áldást. Mondta is Lajosom:
Lajos:
No Margit, te bolond vagy! Mert aki ennyit táncol a seprűvel az vagy boszorkány, vagy bolond!
Margitka:
Takarítok, amióta az eszemet tudom. Majd negyven éve! Egész nap csak takarítok, azt’ hazamegyek kitakarítani. Engem aztán ismer az egész falu, vagy város, vagy mi ez itt. Volt ez már minden, nekem elhiheti! Falu, község, város, egyre megy! Itt sincs pénz, meg ott sincs pénz! Mondta is a Tanácselnök elvtárs — akarom mondani, a Polgármester úr:
Polgármester:
Tisztelt hölgyeim és uraim! Képviselő testületünk azért dolgozik, hogy településünket városi rangra emelje! (ováció, taps) Ezt ne feledjék drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (ütemes taps, ováció)
Margitka:
Mert a polgármester úr igenis tenni akar értünk. Azt’ amikor város lettünk, azt’ még mindig kilógott a seggünk a gatyából, akkor azt mondta a lelkem:
Polgármester:
A magas politika nem akarja, hogy egykönnyen boldoguljunk, tisztelt hölgyeim és uraim! Nehéz a helyzetünk! Beismerem, hogy tévedtünk, és jobb lenne, ha még mindig község lehetnénk. Azt ugye tudják drága barátaim, hogy egy nagy ember, mindig beismeri, ha hibázik. Én most ezt tettem, tisztelt hölgyeim és uraim! Ezt ne feledjék, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje. (ováció, ütemes taps, néhol fütty) A fütty azt mutatja drága barátaim, hogy a sötét erők ismét befurakodtak soraink közé! Mi, a fény gyermekei ezt nem hagyhatjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, és kivetjük őket bátor sorainkból! (taps, ováció)
Margitka:
Tudja aranyoskám mit mondott erre Lajosom?
Lajos:
Na, ez is meghibbant! Fény gyermekei, meg a sötétség erői! Hát bolond ez?! Úgy vergődik, mintha még mindig kommunista vóna! Vagy elmeháborodott! Vagy mindkettő! Na, erre igyunk! Tölts má’ egy kupicával Margit!
Margitka:
Töltöttem, azt’ ittunk! (szelíden, szinte boldogan) Nagyon szeretem a Polgármester urat. Tisztességes, becsületes ember. Vörös hajú, fess, ritka szép ember! (bizalmasan) Tudja aranyoskám, régen pártbizalmi volt, meg tanácselnök. Akkor is szerettem. Azt’ amikor volt ez a rendszerváltás vagy micsoda, akkor belépett valami új pártba, vagy mibe. Azonnal polgármestert csináltak belőle. Mondta is a Barna úr, az állatorvos:
Barna:
Ez a Tóth is aztán tudja, hogy kell forgatni a köpönyeget! De jól forgatja, bíz’ Isten!
Margitka, (felháborodottan):
Nem tudom, miről beszél ez a Barna! Milyen köpönyegről? Az ő apja nyilas volt, ő meg agitprop titkár a téeszcsében. Azt’ ő is váltott! Azt’ az se volt jó, azt’ megint váltott. Akkor átállt a túloldalra! Innen oda, onnan ide, innen megint oda! Csak győzze az ember fia követni. Esti iskolában lett lódoktor! De erre meg aszt mondta a Hudákné:
Hudákné, (mérgesen):
Lódoktor! A rossebet! Nem tud egy macskát egy lótól megkülönböztetni! Az én tehenemet két injekcióval úgy felborította, mint Bodzsár Pista, a műhely targoncáját. Az is tönkrement, a tehén is kifingott.
Margitka:
Döglik itt minden, nekem elhiheti! Meg összedől, mint tavaly, a Kurkó Pistáék tanyája. De erről a polgármester úr nem tehet a drága. Sokan morognak rá, de biz’ Isten, nem tehet róla. Mondta is a polgármester úr amikor összedőlt a tanya:
Polgármester:
Ilyenkor, a bajban ismerszik meg, hogy ki az igaz barát, tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Ami összedőlt hajnalra, azt felépítjük estére! (taps) És ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, hogy hova kell tenni az ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje. (ütemes taps, ováció)
Margitka:
Ilyen jó lelkű az én polgármesterem! Jó szándékú! Igaz, hogy a Kurkóék azóta is a rokonoknál vannak elszállásolva a verandán, de arról a város nem tehet! Naná, hogy azóta is mondogatja a Barna úr:
Barna:
No ígérni, azt nagyon tud ám ez a Tóth!
Margitka:
Tud ám, nekem aztán elhiheti aranyoskám! Nekem is megígérte, hogy kapok egy szolgálati lakást, mert a házam vizes, meg lassacskán összedől! Igaz, hogy azóta se kaptam semmit, de majd… egyszer. Ez még akkor volt, amikor átállt… Vagy arrébb állt… vagy mit csinált? Tudja aranyoskám, ez mindig olyan zavaros nekem. Ide áll, oda áll, bárhol áll, ő a polgármester. Az én polgármesterem… A mi polgármesterünk! Pont a vécét takarítottam, amikor azt mondta a Buzsákinak:
Polgármester:
Csalódtam drága barátom! Átülök! Ők lelkesek, pörgősek, övék a jövő, ők az én világom!
Margitka, (halkan, szinte suttogva):
Ez a Buzsáki is egy jó firma ám, nekem elhiheti aranyoskám! Azt mondják, maffiózó! Tudja a rosseb, de az biztos, hogy mindig három-négy, nagy darab ember jár a nyomában. Azt mondta a polgármesternek, csak úgy foghegyről, ahogy azért az ember nem nagyon beszél a város vezetőjével:
Buzsáki, (magabiztos, nagyhangon):
Felőlem Béla bátyám oda ül át, ahová csak akar, a hála onnan is hála! Ugye, érti?
Margitka:
Azt’ úgy elrobogott, hogy még a táskáját is ott felejtette. Nem is jött vissza érte! Fene tudja mi volt benne, de a polgármester úr a hóna alá csapta, annyi szent. Azt’ a képviselők megszavazták, és bezárták az iskolát. Volt felháborodás nem mondom, de a polgármester úr, az a drága jó ember azt mondta:
Polgármester:
Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! A központi költségvetés megkurtította városunk költségvetését, és nehéz helyzet elé állított bennünket. Ezért oktatási intézményünket összevonjuk a szomszédos település iskolájával. Ezentúl városunk gyermekei ott tanulhatnak, ahol csak akarnak. Az önkormányzat ehhez minden támogatást megad. (taps) És ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, hogy hova kell majd tenni az ikszeket, ha eljön a nagy ikszelés ideje! (ováció, ütemes taps)
Margitka:
Mert ilyen jó szándékú ember a polgármester úr! Előrelátó! Meg is adott mindent a városnak, meg a gyerekeknek! Istenuccse! Úgy, mint nekem majd a szolgálati lakást… egyszer. Az önkormányzat megvásárolta Kovács képviselő és presbiter úr rozsdás, vagyis hát… rozsdabarna kisbuszát. Három millióért asszem’. Hát az szok ledögleni naponta iskolába menet a gyerekekkel. Erre mondta a Barna úr:
Barna:
Három milláért új buszt vehettünk volna! Tán még kettőt is!
Margitka:
No, aztán ki is átkoztatta Kovács presbiter úr, a Barna urat az egyházból! Jól tette! Így kell bánni az ellenzékkel! Mert ha nem mondtam volna, a Kovács presbiter és képviselő úr, testi-lelki jó barátja a lelkész úrnak. A lelkész úr a presbiter és képviselő úr vendégházában szokta hirdetni az igét, zárt körben. Mondta is a Hudákné:
Hudákné (felháborodottan):
Zárt körben hát! A rosseb ott egye meg! Jönnek a lányok a fővárosból! A Buzsáki hozza őket nagy autóval, olyan limuzéval, vagy mivel. Aztán hirdetik az igét estétől-reggelig! A lelkész úr, a polgármester úr, no és a városatyák!
Margitka:
Hát ennyire vallásosak ám mifelénk az elvtársak! Akarom mondani, az urak! Jaj, azt elfelejtettem mondani, hogy az iskolát a Buzsáki átépítette, és panzió lett belőle. Buzsáki Motel. Ottan van a fogadó, ahol esténként takarítok. Látok ám, hallok ám én mindent! Azt is tudom ám, hogy a Buzsáki rámászott a polgármesterné asszonyra! De rá ám! Az meg csak kacagott. De azért félt, hogy meglássa az ura! Mondta is a Hudákné:
Hudákné:
No, szépen vagyunk ám! A férjet pénzeli, az asszonyt dugja! Lesz ám itt cirkusz, ha meglátja a Béla!
Margitka:
Dehogy lássa! Eszébe se volt nézelődni! A Barna feleségét hajtotta esteszámra. Épp a ruhatárat sepregettem a fogadóban, amikor olyan fura hangokat hallottam a mosogató felől. Tudja milyet aranyoskám! Benyitok, hát a polgármester úr letolt gatyával kergette a Klárikát! No még ilyet! Azért azt ne mondja már nekem senki, hogy politikailag egészséges, amikor az ellenzéki meghágja a kormánypártit? Hát mi lesz abból? Azt megtudtuk mi lett: Karcsika! A Barna meg büszkén toligálta a babakocsiban. Ilyen egy marhát! Mondta is a Hudákné:
Hudákné:
No végre, megvilágosodtam! A Barna úr nem csak hülye, vak is!
Margitka:
Nem vak az, csak azt hiszi a bolond ember, hogy volt vörös hajú a családban. Azt hallotta aranyoskám, hogy a Fülep Janit otthagyta az asszony? A Piri, az a szőke. Mindig rövid szoknyában mutogatja a lábait. Tudja, az a nagy ház volt az övék, ott a sorompónál. Hitelből csinálták. Azt’ a Janit kirúgta a mocskos Bedő, tudja a fatelepes. Jött a végrehajtó, azt’ elkalapált mindent. A Bedő vette meg! A Piri meg visszaköltözött az Annushoz, az annyához. Mondta is a Hudákné:
Hudákné:
Szegény ember! Ez is csak addig kellett az asszonynak, míg volt mit a tejbe aprítani. A Bedő meg egy mocsok! Pályázott, nyert, azt mégis kirúgta! A házát meg megvette! Pfuj, mocsok!
Margitka:
Hiába nyert, azt mondja, nem kapta meg a pénzt. Kirúgta a Kicsi Tomit is, pedig az a rokona! Ilyen csunya világot élünk aranyoskám, most már maga is láthassa. Mondta is a polgármester úr:
Polgármester:
Hölgyeim és uraim, drága barátaim! A vállalkozók hiába pályáznak és nyernek, a pénzt nem, vagy csak későn kapják meg. Ez is a kormány hibája, mert a pénzt valakik ellopják! Bizton állíthatom, mi nem lopunk! Ezt se feledjék kedves barátaim, ha eljön a nagy ikszelés ideje. (taps)
Margitka:
Igaza van a polgármester úrnak, jól lássa! Ha nincs pénz, mert ellopják, akkor nincs miből adni! Na erre mondta a Hudákné:
Hudákné:
Totóznia kéne a Bélának, ha már nem tud segíteni az ember fiának! Mert ez állandójan csak ikszelni akar, nem segíteni! Hogy a rossebet az ikszeibe!
Margitka:
Hát mit tehet arról szegény polgármester úr, ha már csak az ikszekben bízik, nem igaz? No azt tudja—e aranyoskám, hogy a Hudákné elnevezte a polgármester urat Iksz Bécinek? Na még ilyet! Iksz Béci így, Iksz Béci úgy! Azt hiszem összeteheti a Hudákné a két kezét, hogy ilyen aranyos polgármesterünk van. Mondtam már, hogy bezár a kisbolt? Ott a pláza a határban, azt odajár mindenki. Naná, hogy olcsóbb, mint a Márti boltja. Legalábbis, aminek lejárt már a szavatossága, az olcsóbb. Meg mindig van farhát, az kell a nyugdíjasnak, meg a kispénzűeknek, meg az olcsó kenyér. Először ellenezte a polgármester úr:
Polgármester:
Magyar ember, magyar árut egyen-vegyen, tisztelt hölgyeim és uraim! (éljenzés, taps) Amíg van kisbolt, drága barátaim, addig remény is van. Remény van arra, hogy kereslet van a magyar gazda termékére! (ütemes taps, éljenzés) Ezt ne feledjék tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (éljenzés, taps)
Margitka:
Ilyen szépen beszélt a polgármester úr! Azt’ egyszer nagy autóval jöttek Pestről az urak. Volt velük valamiféle hölgy is, no meg itt volt a Buzsáki is. Épp a hosszú folyosót sepregettük a Hudáknéval, amikor megérkeztek. No, azt’ jól bezárkóztak, azt’ tárgyaltak. Azt’ ott maradt megint egy nagy, barna táska. Ezt is magával vitte a polgármester úr. Már elég sok táskája lehet otthol. Azt mondta erre a Hudákné:
Hudákné:
Pénz beszél, a polgármester meg már nem ugat! Meglásd Margit, itt még metró is lesz, ha valaki megfizeti!
Margitka:
Hát már, hogyan lenne itten metró, amikor Pesten is alig épül?! Már a vonat se jár! Pedig a polgármester úr még a sínekre is kiült a képviselőkkel. Tüntettek! Még Pestre is felutaztak. Azt’ hazajöttek egy táskával. Azóta busz jár… Néha. Morgott is a Barna úr:
Barna:
Mindennek megvan az ára! A becsületnek is, a vasútnak is sőt, a busznak is!
Margitka:
Naná, hogy megvan az ára! A polgármester úr csak jót akar, hogy ne kelljen a hideg vonatokon dideregnie az ember fiának. Mondta is a városi fórumon:
Polgármester:
Ezt a mérkőzést a kormány nyerte, tisztelt hölgyeim és uraim! De nem adjuk fel drága barátaim! Kiharcoltuk, hogy a buszok, melyek Buzsáki úr tulajdonában állnak, fűtöttek legyenek, és sűrűbben járjanak! (taps, éljenzés) Ezt se feledjék hölgyeim és uraim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (ováció, néhol fütty,taps) Ismét, mint már annyiszor, most is soraink közé férkőzött a sötét gonosz, drága barátaim! De mi, akik a jó oldalon állunk, és a fény gyermekei vagyunk, megígérhetem, hogy ajtót mutatunk neki, és elűzzük őt! (ütemes taps, éljenzés, hangzavar, ováció)
Margitka:
Mert a mi polgármesterünk még azt is kiharcolta, hogy a buszok visszafelé is közlekedjenek. De úgy ám! Buzsáki buszával elmegyünk odáig, ahonnan indul a sárga busz, azt’ azzal megyünk a megyeszékhelyre. A Buzsáki túrsszal! Így nem kell két napig a másik városban ücsörögni, mert a Buzsáki busz hazahoz. Erre mondta a Barna úr:
Barna:
Ilyen egy disznóságot! Ennek semmi köze a fővároshoz, meg a kormányhoz! Erről a város tehet! Nem akart megállapodni senkivel, csak a Buzsákival, és így jártak a szavazók! Még egészségesen el kell indulnunk a kórházba, hogy betegen megérkezzünk. Küzdeni kellett volna azért a vasútért, vagy a sárga buszért! Nem becsapni a választókat.
Margitka:
Ez egy butaság, mert igenis, a polgármester úr küzdött. Azért is küzdött, hogy jól sikerüljön a kultúrban a polgármesteri bál. És jól sikerült, bizony! Még a testvérvárosok küldöttsége is ott mulatott a képviselő urakkal és családjukkal! A lakosság meg kint ácsingózott és nézte, meg hallgatta azt a gyönyörű muzsikát. Tudja aranyoskám, még a zenekar is Pestről jött! Nagyon szépen játszottak. Mondta is a Hudákné:
Hudákné:
Dorbézolnak az urak! Mulatnak! A póri nép meg csak szimatol!
Margitka:
Hát ha egyszer olyan jó szagok jöttek a konyha felől! Hogyne szimatolnánk, nem igaz, aranyoskám? Amúgy sincs nekünk pénzünk az ilyesmire. Egyszer voltam bálban, még régen, Lajosommal. Én táncoltam, Lajosom verekedett, aztán meg siránkozott:
Lajos:
Jaj Iftenem, jaj! Kiverték a fogaimat! Az a gané Zombori, hát nem pofán vágott?!
Margitka:
Bizony aranyoskám, kétezer forintunkba került a protkója! Abban az időben! Nagy pénz volt az! Azt’ esténként berakta a pohárba, néha otthol hagyta. Amikor verekedett, zsebre vágta. Azt’ nem temettük el vele, Isten nyugosztalja, hátha jó lesz még valakinek. Mondta is a Hudákné a bál után:
Hudákné:
No Margit! Rengeteg kaja maradt! Ugorj haza Lajosod fogaiért, hátha a miénk elkopik a nagy zabába!
Margitka:
Azt hallotta aranyoskám, hogy kivágták a fákat a főtéren? Betegek voltak, azt’ azért. Mondta is a polgármester úr az az áldott jó ember:
Polgármester:
A beteg fákat nem pótoljuk, tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim. Rugalmas betonnal burkoljuk be a teret, így a városunkba érkező külföldi turisták európai színvonalú, őrzött parkolókban hagyhatják majd járműveiket. (taps) Ebből is láthatják drága barátaim, épül- szépül városunk, ezt ne feledjék! Főleg akkor ne, ha egyszer eljön a nagy ikszelés ideje. (ováció, taps)
Margitka, (vizet enged vödörbe):
Láthassa aranyoskám, fellendül az idegenforgalom. A mi áldott jó polgármesterünk ezt is elintézi. Jönnek majd a népek a múzeumba, meg a pusztába nézegelődni. Mondta ám a Hudákné:
Hudákné:
Milyen külföldiek, hova? Megbuggyant ez az Iksz Béci? Legutóbb két éve tévedt erre egy német házaspár. A férfinak eleredt az orra vére, és lekanyarodtak papírzsebkendőért az országútról. Ilyen egy marhaságot!
Margitka:
Nincs igaza a Hudáknénak! Igenis, a németek elviszik városunk jó hírét, és majd csapatostúl jönnek a népek kirándulni! Én hiszek a polgármester úrnak, mert ha nem így lenne, nem mondaná! Naná, hogy a Barna úr megint mérgelődött:
Barna:
Disznóság! Mindenhol a világon zöldövezeteket létesítenek, itt meg kivágják a fákat, meg betonoznak! Hát hülyék ezek? Még hogy a külföldiek. Hová? Ide? A semmibe? Minek? Hogy megnézzék a múzeumban, a kirúgott portás sapkáját, vagy minek? Oda is csak úgy mehetnek be, ha telefonálnak, időpontot egyeztetnek, és valaki beengedi őket. Hiszen már őr sincs! Itt már semmi sincs!
Margitka:
Dehogynem, már hogyne lenne! Van itt minden! Ott van nyáron a háromnapos városi buli! A Városi Májkrém Napok! Hú aranyoskám! Micsoda buli, ha maga azt látná! Akkor mindenki májkrémet eszik ám, a Buzsáki Húsfeldolgozóból! No és azt a rengeteg énekest meg táncost, akit idehívnak, azt látná! Tavaly még a Cini is itt volt! Meg a Győzike! Ez kell a népnek, nem az árokásás. Jól tudja a polgármester úr! Ha jól mulat a nép, akkor rendben van minden, ha nem jól mulat, akkor zúgolódik. Igazam van aranyoskám? Persze a Hudákné megint morgolódott:
Hudákné (mérgesen):
Most mondja meg! Most mondja meg, mert szétrobbanok! Hát mi került ebbe hatmillióba? Az a pár kornyikás, meg táncos?! Ugyan már! Vándorol a pénz, egyik zsebből a másikba. Azt csodálkozunk, ha legatyásodunk?
Margitka:
De arról biztosan hallott aranyoskám, hogy a Csupaki Rozi leányanya lett? Na, az úgy történt, hogy a Bánlaki Vince, a Rozi mostohaapja megejtette. Lett is nagy ribillijó! Még a rendőrség is kinn volt, azt bevitték a Vincét. Persze, a mi áldott jó polgármesterünk azonnal a Rozika segítségére sietett. Azt mondta a helyi rádióban:
Polgármester:
Szomorú eseménye ez városunknak! De tanulván az esetből, a főtéren, a faluvégen, és buszmegálló közelében óvszer automatákat állítunk fel, hogy megelőzzük az ilyen és ehhez hasonlatos eseteket.
Margitka (összecsapja kezeit):
Hátha már látott szép ótómatákat aranyoskám? Hatalmas, villogó betűk a tetején: Kotton gép! Alatta: Buzsáki ótómata és nyerőgép bété. Ha szexelni akar, akkor csak odasétál, bedobja a pénzt, megnyom egy gombot, azt’ már esik is ki belőle a csomagocska, ha tudja mire gondolok, aranyoskám? Hát az maga a csuda! Ilyen kellett volna a Lajosomnak is, azt’ nem lenne hat zabi kölke megyeszerte. Nem igaz? Mondta ám a Hudákné:
Hudákné:
Már csak a piros lámpát kéne kirakni a határba! Hogy valóban jöjjenek a külföldiek! (gúnyosan) Pusztapornó meg csacsifogat! Erre jönnek majd a népek! A rossebet a polgármesterbe!
Margitka:
Hülyeséget beszél ez a Hudákné, megnyugtatom, aranyoskám. Ez a város, nem kupleráj! A polgármester úr figyel az ilyesmire. Azt mondta:
Polgármester:
A legrégebbi mesterséget, amit a lányok-asszonyok űztek valamikor, el kell szeparálnunk városunkban. (taps) A tiltott zónát éppen ezért, a volt téesz major mellett jelöljük ki. (még nagyobb taps, ováció)
Margitka:
Erre mondta az-az undok Barna úr:
Barna:
Na ezentúl ott lesz megtartva minden testületi ülés, az biztos. A lányokat úgyis Dabasi képviselő úr képviseli, hisz nála dolgoznak.
Margitka:
Hazugság! Hogy dolgoznának már a Dabasi képviselő úrnál, amikor a Buzsákié a major? Pfuj! Micsoda hazudozás folyik itt! A mi képviselőink igenis tisztességesek, becsületesek! Én nem is tudnék ilyen útálatosok között dolgozni! Mondta ám a Hudákné:
Hudákné:
Na, erről beszéltem! A Buzsáki városi engedéllyel üzemelteti a kuplerájt, már csak a kábítószer hiányzik! De ami késik, az jön!
Margitka:
Hogy jönne már! Nincs is rá szükség, mert a szép patikusné mindenkinek olyan gyógyszert ad, amilyent kér. Ha kábulni akar, akkor kábulhat, ha vigyorogni akar, akkor vigyoroghat. És tudja aranyoskám, hogy kié a patika? A Buzsákié. A társa a polgármester úr, az alpolgármester úr, és vagy három képviselő. Igazuk van! Gondolni kell a jövőre! Mondta is a Barna úr:
Barna:
Már az egészségünket is megvásárolták! Most jön majd a temető!
Margitka:
Vajon honnan tudta a Barna úr, hogy valami lesz a temetőben? Igaz, régen azt mesélték, hogy boszorka volt az öreganyja. No, a polgármester úr bejelentette, hogy a város pénzéből felújítják a Tulipán presszót. Lett is nagy felháborodás. Azt mondta a Hudákné:
Hudákné:
Nincs pénz iskolára, nincs pénz utakra! Bezzeg a helyi Pilvax! A kongresszusi kocsma! Az csínosodik, hogy a franc álljon beléjük!
Margitka:
Tudja aranyoskám, sok éve a Tulipánban ücsörögnek a képviselő urak, azért az építkezés. Még mostan is sokszor ott tanácskoznak. Igazuk van! Csak jobb egy üdítő mellett megbeszélni a város dolgait, mint a rideg hivatalban! Mondta is a polgármester úr:
Polgármester:
Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Tizennyolc millió forintból régi fényébe állítjuk vissza a Tulipán presszó klasszicista épületét. (ütemes taps, éljenzés) Ebből is láthatják, hölgyeim és uraim, hogy épül—szépül városunk. És ne feledjék el drága barátaim, hogy hova kell majd rakni az ikszet, ha eljön a nagy ikszelés ideje! (taps, ováció)
Margitka:
Aranyoskám! Azt tudja, hogy mifelénk a klasszicistát a szocreál jelenti? Naná, hogy gyönyörű lesz a Tulipán! Alumínium tető, piros műbőr székek, kicsi, kerek asztalok. Vécé hátul a kertben. Tudja, odajártunk táncolni Lajosommal. Esténként a Hudák zongorázott, persze, ha nem volt részeg, csak akkor. Ha részeg volt, akkor dobolt. És akkor is, meg most is, a Józsi volt a pincér. Naná, hogy a Józsi azóta képviselő lett. Tavaly kivitette a tanyájához a köves utat. Az az út visz majd az új temetőhöz. Ezért lett városi pénzből megépítve. Abból szépült meg Katalin képviselő asszony cukrászdája is, hisz nyalni is kell valahol, nem igaz? Persze temető az nem lett. Azt mondta a polgármester úr:
Polgármester:
Sajnos olyan világot élünk drága barátaim, melyben a mi pályázataink nem nyerhetnek, mert a kormány a csatlósait segíti. De nem adjuk fel, hölgyeim és uraim, drága barátaim! Majd ha eljön a nagy ikszelés ideje, akkor majd ne feledjük, hová is kell tennünk az ikszünket. (ováció, taps)
Margitka:
Azt meg nekem mesélte a Zsófika, tudja aranyoskám, a Gombos cipész lánya, hogy az óvodára sincs már pénz! A hivatal csak a béreket, meg a számlákat fizeti. Ha ugyan fizeti! Ezt is a Zsófika mondta, de hiszem, ha látom — tudja aranyoskám, sok a rossz indulat. Azt is mondta, hogy minden mást a szülőkkel fizettetnek! Meg, hogy morgolódnak a népek! De nincs igazuk, hisz a lelkész úr szentem is megmondta, nem elég megcsinálni azt a gyereket, arról gondoskodni is kell! Igaza van a lelkész úrnak, mert ugye, a szülőnek kell gondoskodnia a gyerekről… ki másnak?! A Barna úr meg erre azt mondta:
Barna:
Önkormányzati óvodában nincs lejmolás! Ne fejjék a szülőket! Pláne úgy ne, hogy számlát sem adnak a pénzről! Az ombudsman is megmondta, hogy tilos!
Margitka:
Én ugyan nem ismerem ezt az ombudszmanust vagy kicsodát, azt sem tudom, igaza van-e. De annyit azért tudok aranyoskám, ha nincs pénz iskolára, akkor honnan lenne óvodára! És igazam van, mert a polgármester úr is megmondta:
Polgármester:
A szülők a kormányzat embertelen intézkedései miatt hozzák anyagi áldozatukat, tisztelt hölgyeim és uraim! És ezt köszönjük minden szülőnek, szavazónak! (taps) Demokratikusan megválasztott önkormányzati képviselőink azon dolgoznak, hogy a szülők és szavazók terheit enyhítsék. Ezt se feledjék drága barátaim, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje! (ütemes taps, ováció)
Margitka:
Hát ennyire szépen beszélt a mi polgármester urunk, aranyoskám! Persze a Hudákné megint ideges volt:
Hudákné:
Ezek a mocskok már a gyerekektől is lopják a pénzt! Hogy nem sül ki a szeme a sok pöffeszkedő, képmutató senkiházinak! Még hogy a képviselők azon dolgoznak! Min? Hogy lopjanak, azon! Ezt még a vörösök sem merték megcsinálni, pedig Istenuccse, nagy zsivány volt az összes! Én még a Kun Bécit is ismertem!
Margitka:
Az nem Kun Béci volt, hanem Hun Béci! Sose jegyzi meg. A Hun Béci a téeszcsébe volt brigádvezető. A polgármester úr nagybátyja. Tudja, hogy az mennyi gázolajat vett kölcsön a traktorokból? Amikor kimentek hozzá a rendőrök, egész benzinkutat találtak a hátsó kertben. Mondtam már, hogy meghalt a Gizi?! A Rácz Sanyi felesége. Jaj de szép temetése volt! Másodszorra. Nekem elhiheti aranyoskám. A polgármester úr mondta volna a beszédet. Mondta is, csak később. Azt mondta erre a Hudákné:
Hudákné:
Hát, mert a szeretője volt, azt azért akarta búcsúztatni! Erről mindenki tudott, csak az az ökör Rácz nem!
Margitka:
Tudja aranyoskám, az egész falu ott volt a temetőben, csak a Gizi nem. Elcserélték a megyei kórházban. Valami férfit hoztak oda, senki sem ismerte. Úgyhogy elmentünk tort ülni, nehogy megromoljon már az étel, azt egy hét múlva temettünk. A koporsót a Buzsáki gyászhuszárok vitték egyenruhában. Jaj de szépen beszélt a polgármester úr! A szívem facsarodott. Azt mondta gyászbeszédében:
Polgármester:
Ebből a szomorú cseréből is láthatjuk tisztelt hölgyeim és uraim, hogy már semmi sincs rendben, a magyar egészségügyben! Ezért jól jegyezzük meg drága barátaim, hogy hová is tesszük majd ikszünket, ha majd eljön a nagy ikszelés ideje. (úgy van, úgy van, mormolják halkan a gyászolók)
Margitka, (felháborodva):
Naná, hogy a Barna úr meg nyilvánosan szitkozódott! A temetőben! Temetésen! A faragatlan tuskó! Jól mondom, aranyoskám? Ja, ha nem mondtam volna, a Barna úr megint kilépett… aztán belépett. Most szöges bakancsban, terepszínű gatyában, piros-fehér csíkos sálban sétálgat. Mondta is a polgármester úr:
Polgármester:
Olyan világot élünk tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, amikor a szélsőségesek menetelésétől hangos Európa. Drága barátaim! Óvakodjunk a szélsőségektől, és jól jegyezzük meg tisztelt hölgyeim és uraim, hogy hova húzzuk ikszünket, ha eljön az ideje. (taps)
Margitka:
Maga tudta azt aranyoskám, hogy Európa, az nálunk a piactér? Mert a Barna úr ott szokott vasárnaponként gyakorlatozni. Le-föl menetel, szalutál, mint nagyapám a háborúban. A sok szájtáti kölök meg bámulja. A rendőrök is, de az mellékes, mert ők mindent csak bámulnak. Aztán a Barna úr elrohan tehenet elletni. Bolond világ ez aranyoskám! Hallottam a parókián, hogy az alpolgármester lesz a polgármester, feltéve, ha a polgármester urunk bejut a Parlamentbe. Ezt a lelkész úr mondta, aki igazán szépen tud ám beszélni. Szépen megmondja, kire szavazzunk, ha eljön az ideje. Néha Jézusról is beszél. Nem jellemző, de néha beszél róla. Egyébként a fogadóban hallottam, hogy a tanítót nyugdíjazták. A tanító a Fodor képviselő úr apja. Nem tanít lassan már öt éve, mert bezárt az iskola. Most pedig eljött a nyugdíjazás ideje. Olyan megható, nem? Öt hosszú évig otthon ült, azt’ várta a nyugdíjazását. És most eljött az idő! Erre mondta a Hudákné:
Hudákné:
Havi százezerért én is otthon ücsörögnék öt évig, aztán elmennék százötvenezerrel nyugdíjba. De nem tehetem, mert az én fiam csak kőműves, és nem képviselő!
Margitka:
Kőműves munkanélküli! De a polgármester úr rajta is segített. Munkát szerzett neki a Buzsáki pesti cégénél. Ott dolgozott fél évig. Egyszer csak hazajött, azt’ nem ment többé. Azt mondja, nem fizették ki, mert tönkrement a bété. De ezt én nem hiszem, mert olyan nincs, hogy nem fizetik ki az ember bérét. Mondta ám a Hudákné:
Hudákné:
A piszkos csavargó! Hogy szakadna meg ott, ahol van! Nem fizeti ki a földijét, hogy rohadna meg, nem szégyelli magát!
Margitka:
Még jó, hogy ott volt a polgármester úr a fogadóban, amikor erről beszéltünk. Azonnal mellénk állt. Azt mondta:
Polgármester:
Olyan világot élünk, amikor a kormány nem nézi a kisemberek érdekeit, és rettentő adótörvényeivel ellehetetleníti a tisztességes vállalkozót. Higgye el, kedves Hudákné! Buzsáki úr, akinek jó szíve messze földön híres, sokkal többet veszített cége tönkremenetelével, mint a maga fia a fizetésével. Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba. Majd ha eljő a nagy ikszelés ideje…
Margitka:
Na, azt akkor hihetetlen dolog történt! A Hudákné sarkonfordult, és faképnél hagyta ezt az áldott jó embert. A polgármester úr csak nézett, nekem meg a könnyem buggyant ki. Azt hittem, sírni fogok aranyoskám. Sírtam is! Később, otthol. Bezzeg a Barna úr! Ott vedelte a sört, közben az orra alatt dünnyögött:
Barna, (kocsmai zajok):
No Hudákné! Magának annyi! Majd ne feledje a nagy ikszelésnél!
Margitka:
És röhögött! Mondtam már aranyoskám, hogy sok éve, a lakossági fórumon bejelentette a polgármester úr, hogy csatornázunk? Ennek már vagy hét éve. Nem! Nyolc! Mert mi még mindig szélöblítésesbe csináljuk ám, aranyoskám! Akarom mondani, pöcébe. Hiába vagyunk város, erre még nem futotta. Illetve, van csatorna néhány képviselő háza előtt, meg a főutcán, de az egyszerű nép csak pottyanthat, majd szippanthat. Persze, azóta se történt semmi. Igaz, hogy alakult valamiféle víziközmű társulás, vagy mi. Tuggya, oda vették fel a Julit, a Patkósi képviselő feleségét, ügyintézni. De azt mondják a bolondok, ez csak arra jó, hogy legyen honnan kilopni a pénzt. Persze ez hazugság, mert nem lop itt senki. Igaz, kötelezték az ember fiát, hogy belelépjen, de ez így van jól. Beleléptünk, azt benne is vagyunk. Nyakig! De a csatorna még mindig sehol. Fizessük, és az a lényeg, nem? A minap azt mondta a polgármester úr:
Polgármester:
Tisztelt hölgyeim és uraim, drága barátaim! Örömmel jelentem be, hogy rövidesen megkezdjük a főtér rekonstrukcióját, a csatornahálózat kiépítését, és a fedett uszoda megépítését. (tomboló taps, éljenzés) Ebből is láthatják hölgyeim és uraim, hogy épül-szépül városunk, és majd ne feledjék arra a bizonyos helyre rakni, azt a bizonyos ikszet, ha itt lesz az idő. (ütemes taps)
Margitka:
Erre aztán felhorkant a Barna úr:
Barna:
Még soha, semmit nem építettek! Majd pont most, a választások előtt kezdik el! Röhögnöm kell!
Margitka:
És röhögött! Egyébként elkezdik! Tudom, hogy elkezdik aranyoskám, mert megígérték! Azt mondta erre a Hudákné:
Hudákné:
Víziközmű társulás, az! Tudod mi az Margitkám? Feneketlen persely! Csak hajigáljuk bele a pénzt, a Juli meg kiszedi! Még a telefont se képes felvenni! Semmit sem intéz, csak vásárol! Állandóan a plázában csámborog! A tolvajné! Meglásd Margit! Feltúrnak mindent, rájuk szavazunk, mert azt mondjuk mi marhák, hogy fejlődünk, aztán nem lesz pénz befejezni. Itt fogunk bukdácsolni a romokon évekig, meglásd!
Margitka:
A Barna úr persze megint kötözködött:
Barna:
Itt akkor lesz csatorna, ha mindenki kiássa magának, és a városnak. Persze, a pénzt is befizeti, hadd költsék el azt is a szemetek. Na de nem adok ezeknek ötletet, mert megcsinálják.
Margitka:
Bolond ez a Barna úr! Hogy ásna már mindenki! És miért fizetne, ha egyszer ás? Még ilyen marhaságot! Naná, hogy a Hudákné is morgolódott:
Hudákné:
A lakosság érdeke persze megint le van szarva!
Margitka:
Dehogy van leszarva aranyoskám! Csak nincs szem előtt tartva. Egyébként most hallottam, hogy a polgármester úrnak elege lett az egészből, és ő is kilépett… Aztán belépett…! Vagyis átlépett…! Tudja a fene, ez nagyon bonyolult nekem. De a Lajtos Miki azt mondta, most már megnyugodhatunk. Komoly baj itt már nem lehet, hisz lassan már mindenhol van ismerőse. Mondta is a Barna úr:
Barna:
Forog már a köpönyeg, forog már! Ki tudja hol áll meg!
Margitka:
Ha a Barna mondja! Ő már csak tudja, nem igaz aranyoskám? Hisz neki is van köpönyege. A legnagyobb baj az, hogy leépítés van a polgármesteri hivatalban. Elküldenek két embert. Az egyik a Hudákné. Mondta is elkeseredve:
Hudákné:
Azért mert nagy pofám van? Vagy miért? Itt dolgozom harmincöt éve, miért engem?
Margitka:
Ott zokogott a folyosón. Kijött a polgármester úr, átölelte a vállát, és egészen a kijáratig kísérte. Ilyen jó ember a polgármester úr. Nem tud rajta segíteni, mert a kormányzat megvonta a pénzt, de emberségből jelesre vizsgázott. De azért nekem is szerencsém van ám! Nem kell megszakadnom, mert felvettek egy négy órás takarítónőt, a Hudákné helyére. A Szalai képviselő úr édesanyját. Rendes, nyugdíjas asszony az Irmuska, tisztességes. Amikor a polgármester úr végigmegy a folyosón, megáll a munkával, és áhítattal nézi. Legalább annyira szereti a polgármester urat, mint én. Mondta is a minap:
Irmuska:
Csodálatos ember, mindenki szereti.
Margitka:
A Barna úr meg csak annyit mondott:
Barna:
Érzik a mocskok, hogy inog a szék, elkezdték a tisztogatást. A szemetek!
Margitka:
Nemrég új autót vett a jegyző. Azt mondják a népek, abból a pénzből, amit a Buzsákitól kapott. Közbeszerzésen a Buzsáki megnyert valamiféle tervezést, vagy mit. Igaz, hogy többet kért, mint a többi, azt mégis. Ezt Vidróczky képviselő úr üvöltötte a testületi ülésen, azt’ hatodmagával ki is vonult a teremből. Tudja, ők a másik oldal. Naná, hogy nem írták alá a szerződést. Aztán két nap múlva mégis aláírták! A polgármester úr elhívta a helyi tévét, a kamerák előtt pedig már nem mertek ki-be vonulgatni. Én is benne voltam ám a tévében. Épp a polgármester úr hamutartóját ürítettem, miközben a Vidróczki képviselő úr üvöltözött. Mondta is az Irmuska:
Irmuska:
Margitkám! Olyan voltál, mint egy filmsztár!
Margitka:
Hát persze, hogy olyan voltam! Hisz a sötétkék köpeny volt rajtam, a virágmintás! Nincs huszonöt éves. Van ám benne anyag! Nem úgy, mint ezekben a kínai vacakokban! Még Lajosomtól kaptam ajándékba. Tudja, még mikor Pesten dolgozott, akkor hozta a Corvinból! Emlékszik aranyoskám? Legnagyobb áruház, legnagyobb választék! Most is van ám választék, csak nincs rá pénz. Nekem nincs. Bezzeg a Kovácsnénak! Az kérem tele van! A Hudákné szerint lopja a takarékot, de nem hiszem én azt! Igaz, hogy ő a pénztáros, a rovancsoló meg a szeretője, de mégis! A Kovács megölné, ha kiderülne. A Hudákné persze azt mondta:
Hudákné:
Nem a rovancsoló, hanem a megyei főmufti dugja az Ircsit. Azért van meg mindene.
Margitka:
Az lehet, azt nem ismerem. A polgármester úr meg rendszerváltó ebédet adott a fogadóban. Ott volt ám az összes mindenki, aki a komcsik helyére ült húsz éve. Aranyoskám, ha azt látta volna! Összeborultak, mint a biciklik a kocsma előtt. Nem győztem takarítani utánuk! Naná, hogy összeborultak, hisz egy cipőben jár az összes. Vörös volt ez mind, nekem elhiheti, én már azelőtt is itt voltam! Ünnepi beszédében mondta is a polgármester úr:
Polgármester:
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Mi, akik egy tőről fakadunk — csak szétszórt bennünket a történelem vihara —, tudjuk, hogy milyen nehéz út előtt állunk, és azt is tudjuk, milyen nehéz utat tettünk meg idáig. (taps) Mert mi, drága barátaim, történelmet csináltunk hősiességünkkel, emberségünkkel, éleslátásunkkal! Mi, kedves barátaim, szabadságot, és jólétet hoztunk szavazóinknak! (óriási ováció, taps)
Margitka:
Ilyen szépeket mondott ám a polgármester úr, aranyoskám! Csak néztem! A Hudákné is ott ült, mert a lánya a csapos, és naná, hogy megint morgolódott:
Hudákné:
Nehéz az út! Persze, hogy nehéz! Nekünk! Ők meg emelt fejjel menetelnek, tömik a zsebüket, és hazudnak! Szabadság, emberség, hősiesség! Jó lét a szavazóknak! Hát mi a szart ivott ez a Béci, hogy ennyi hülyeséget összehord?! A volt elvtársak meg éljeneznek! A sok tolvaj, demokratikus mutyista! Hogy a rosseb álljon a beleikbe!
Margitka:
Hú aranyoskám! Ha maga azt látta volna! Én a kiömlött sört törölgettem, Irmuska a székeket rendezte, a Hudákné csapkodott, ezek meg ott csókolgatták egymást, ahol senki sem látta. Csak azt nem tudom, most mi van! A tévében utálják egymást, itt meg koccintanak, pusziszkodnak, mint a papagájok. Mondta is a Barna úr két sör között:
Barna:
Szorul már a hurok! Ölelkezzetek csak gazemberek, ölelkezzetek!
Margitka:
Csunya világ ez aranyoskám, nekem elhiheti! Csunya világ! A fogadóban mosogattam, amikor bejött a polgármester úr. Beült a gazdakör ülésére. Tudja mekkora felzúdulás volt! Azt mondta csupa jószándékból.
Polgármester:
Uraim! Úgy látjuk, mi, a város képviselő testülete, hogy a gazdáknak szövetségbe, vagy a családi gazdaságoknak egységbe kellene tömörülniük, hogy boldoguljanak! Értik, ugye? (felháborodott bekiabálások, fütty) És ha megértették, akkor azt is tudják majd, hogy hová tegyék az ikszeket, amikor eljön az ideje. (gyér taps, több fütty)
Margitka:
Tudja aranyoskám mekkorát kiabáltak a gazdák? Felugrottak, leültek, megint felugrottak. Volt, aki elrohant, azt visszajött ordítva. Azt kiabálták, akkor miért oszlatták fel a téeszcséket, meg, hogy maga olyan hülye, mint az ügyvéd úr, aki ötezerért vett cseresznyét Amerikában! Meg, hogy tönkretették a mezőgazdaságot, meg ilyeneket. Szegény polgármester úr! Nem tudom, miért őt bántják! Nehéz a népekkel, nekem elhiheti aranyoskám. Pedig a polgármester úr csak jót akar… Vagy nem akar?… Most már a fene se tudja! Persze a Hudáknénak megint megvolt a véleménye:
Hudákné:
Hülyének néznek ezek mindenkit! Gazdát, melóst, mindenkit! Hogy a fogától ne nyugodjék egy se!
Margitka (söprögetés zaja hallatszik):
Hát nem tudom. Most már tényleg nem. Mindenesetre, csunya világot élünk aranyoskám! A város feltúrva, mindenki haragszik mindenkire, a gazdák hőbörögnek. Az emberek java munkanélküli, vagy minimálbéres. Tegnap meg behívott az irodába a Szilvike. A munkaügyis. Azt kérdezte, mennyi van még hátra a nyugdíjig. Mondtam neki, még két év. Erre azt mondta, nem kell jönnöm többet. Majd értesítenek, ha mehetek a papírokért. Ma meg a parókián hallottam, hogy a Buzsáki takarító bété takarít ezentúl mindenhol a városban. A lelkész úr még azt is mondta, micsoda nagyszerű városvezetésünk van, hogy ezt is el tudta érni. Reméli, most már mindenki tudja, hogy hová kell majd húzni azt a bizonyos ikszet, ha eljön az idő.
Most mit tudok erre mondani aranyoskám?
Hazajöttem, azt’ itthol söpröm a szemetet. Jobbról is, balról is.
(sepregetés hangjai, szipogás)
Higgye el aranyoskám, van bőven mindenhol.
Vége
Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 18:32 :: S. Szabó István
