Elhaló szép szavakban érzed,
mégis múltad maradtam,
elmaradok, mint az utolsó
vallomás.
Csak vágyunk az, mi ránk talál,
elsuhant id?nk,
mint forgószél, nevetve,
egyedül ölel át a tavaszi este.
Leroskadva önmagamban,
érzem, mégiscsak múltad marattam,
s j? kacagva egy új, tiszta nyár,
csak az emlék az, ami rám talál.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:28 :: Dobó Erzsébet