Egyszer sivataggá
válik minden tenger,
homokszemecskékben
lakik a Szahara,
gyermeklapátkával
kiásom keresztem,
testem melegíti
súlyos búvárruha,
lehűtenek csöndes
fájdalom-jajok.
Akarok mélyebbre,
szebbre úszni benned,
– lebegés – lépésnél
fennköltebb, szabadabb,
visszafog zárkózott,
szemérmes szerelmed,
fuldokló fonémák,
visszanyelt szavak.
– Végül mindenkiből
homokszem marad.
Bulgária/ Napospart/, 2010, 07.02
Legutóbbi módosítás: 2010.07.08. @ 07:13 :: Péter Erika