A belgyógyászat osztályvezet? f?orvosa, továbbá öt orvosa meg a f?n?vér a tárgyalóban ült, és az igazgató f?orvosra várt. Közben gondjaikról számolgattak el egymásnak: kötszer- és pelenkahiány, amiként fontos gyógyszerek hiánya is. Vécépapírra már régen nem futja, és az éjszakai vörös fény izzója is tropára ment, a fürd? zuhanyrózsáiról nem is szólva.
Eredetileg a kettes belosztály volt ez itt, de az ágyszámok csökkenése miatt lassan ide került a gasztroenterológia, a gerontológia, geriátria – közönségesebben szólva az elfekv? -, s?t a sebészeti utókezelés is. A rákosztály is itt volt, noha ezt senki be nem vallotta volna.
Végül is az igazgató f?orvos csak gyorsan beköszönt, mert máris indulnia kellett Palma de Mallorcába, a Baleár-szigetek tartományi f?városába egy tanácskozásra, ezért csak annyit mondott az ajtóban állva: „Az osztályvezet? f?orvos úr mindenr?l tájékoztatva van, kérem, ?t hallgassák meg, és döntsenek az ? belátása szerint az én kérésemr?l! Pozitív hozzáállást kérek!”
És avval ment is. Palma de Mallorcába.
Az osztályvezet? f?orvos megtördelte kezeit, mint egy zongoram?vész, aztán ujjait egymásba fonva kitette kezét az asztalra, és azt kérdezte: „Kik a moribundusaink?”
A f?n?vér válaszolt: „Józsi bácsi meg Piroska néni.”
”Igen. Nos, vegyük Piroska nénit el?bb!”
Piroska néni kezel?orvosa beszámolt: „A tüd?m?tét sajátos és sajnálatos szöv?dményeként bekövetkezett a tüd?állomány, meg az elvarrt hörg?csonk tartós légáteresztése. Most már nem képes a hörg?kben normális körülmények között is termel?d? váladékot felköhögni, ezért a tüd?gyulladás megel?zése céljából szükségessé vált a pangó váladék leszívása, hörg?tükrözés segítségével. Ennek ellenére a tüd?lebenyeket – mirnix-dirnix – napokon belül elviszi az ördög. Exitus. El a balfenéken.”
„Jó, jó, értem.” – mondta türelmetlenül a f?orvos. – „De mennyi ideje van hátra?”
A kezel?orvos megrántotta a vállát. Honnan lehetne azt pontosan tudni?
”Egy nap, két hét. Valahol e között.” – felelte.
”El kéne húzni kicsit… Néhány napnál mindenképpen tovább… Lehet?” – kérdezte a f?orvos.
”Lehet.” – hangzott a válasz. – „De nem látom be, miért kéne hosszabbítanunk szegény öregasszony szenvedéseit?”
Erre aztán a f?orvos elmondta, mir?l van szó.
„Na, kérem: a Kukkos-kuriozante-3 kereskedelmi tévé egy realityshaw-t szeretne összehozni: az ötlet lényege, hogy haldoklók utolsó napjait akarják végigkövetni, és a mi kórházunkat szúrták ki maguknak. Az igazgató úr pedig a mi osztályunkat jelölte ki a forgatás céljára, mert mégis csak nálunk legnagyobb a halandóság.
Hogy lelkesen essetek neki a dolognak, közölnöm kell veletek, hogy nagyon-nagyon jó pénzt kapunk a közrem?ködésért!”
”Mennyit?” – kotyogott közbe az adjunktus.
”Nincs fölhatalmazásom a tekintetben, hogy err?l mondjak valamit: ez üzleti titok. De annyit talán elmondhatok, hogy olyan sokat kaphatunk, ami átmenetileg megoldja legf?bb gondjainkat: kötszer- és pelenkahiány, fontos gyógyszerek beszerzése. Vécépapír, és az éjszakai vörös fény izzója. A fürd? zuhanyrózsáiról nem is szólva.”
Másnap reggel beállított a stáb egy része, rendez?stül, producerestül. Megnézték Piri nénit, megnézték az osztályt, megnézték a kórtermet.
„Botrányos!” – dühöngött a producer. – „Hatan egy szobában? Zuhanyzó meg a folyosón? Hát tán nincs joga ennek a szegény asszonynak egy egész szobára? Nincs joga egyedül halni meg egy zuhanyzós szobában? Biztosítsanak neki egy külön szobát!”
”Egyetlen kétágyas, zuhanyzós szobánk van, de abba a vipek vagy a fizet?s betegek kerülnek. Jelenleg két vip van benne.” – közölte az osztályvezet? f?orvos.
A f?n?vér töprengve közbevetette: „Van még egy négyágyas szobánk, azt szabaddá tehetjük, abban csak egyszer?, sima betegek vannak, ráadásul ketten lábadozók… Igaz, fürd?szoba abban sincs…”
”Az nem érdekes.” – válaszolt a producer a töprengésre. – „Díszlettel megoldjuk, de ha kell, négy óra alatt építtethetünk is fürd?szobát!”
„Akkor már inkább építtessenek, semmi díszlet! Valóságshaw-t akarnak vagy nem?” – vetette közbe az osztályvezet? f?orvos.
Ebben maradtak.
Másnap reggel a f?n?vér vidám lendülettel lépett be a négyágyasba.
”Na, fiúk, költözünk! Ketteske és négyeske! Magukat kivisszük a folyosóra; Guszti bácsi és Kerkápoly bácsi, maguk átköltöznek a lányokhoz!”
Guszti bácsi már felépül?ben volt abból a csúnya dizentériából, amiket az antibiotikumok okoztak, melyeket csúnya tüd?gyulladása ellen kapott, amit hangszálainak eltávolítása okozott az élete megmentésért folytatott invazív beavatkozások során.
Kerkápoly bácsi a hármas ágyon is szépen javult az újabb m?tét után: másodszor is fölnyitották hasfalát, hogy a sebben felejtett öt géztampont abból kiszedjék.
A tamponok egészen érthet? okokból maradtak a sebben.
A sebésznek épp akkor futott be egy fontos hívás a mobilján, amikor a seb elvarrásához kezdtek volna. A szeret?je hívta – ki vásárolni indult -, hogy borjúszegyet vagy pulykamell-filét vegyen-e vacsorára. Természetesen, egy ilyen fontos hívást a sebész nem halogathatott, tehát szemének egy hunyorításával jelezte az asszisztensének, hogy kezdjen hozzá a seb varrásához. Az asszisztens viszont épp a szépséges, rezidens Mariannával próbált egy esti randevút összehozni; pofátlanság lett volna, ha nem a csajt figyeli, akivel beszélt, így a tamponok a hasüregben maradtak. Ez csak érthet?, nem?
Ketteske és négyeske viszont a sors kifürkészhetetlen akaratából csöndesen haldokolt.
?k ketten – talán épp emiatt – szótlanul t?rték, hogy ágyukat a folyosóra gurítsák, a legkisebb ellenállást sem tanúsították. Kerkápoly bácsi viszont füstölgött. Hogy ? a n?i szobába? Hisz minden reggel mosdatják a n?vérek, most tárja a n?i szoba lakói elé minden alkalommal a tökeit?
„Ugyan már Kerkápoly bácsi!” – szólt rá a f?n?vér. – „Hát nem mindegy már magának, a maga korában?”
Ebben megállapodtak: a négyágyas kiürült, és a tévések munkásai mindjárt nekiláttak; és tényleg, ahogy a producer ígérte, négy röpke óra leforgása alatt fürd?szobát építettek a négyágyasban. Az osztályvezet? f?orvos töprengett: mennyi id?be került volna ez nekik, még ha – megengedve a lehetetlent – lett is volna rá pénzük? „Áááá…” – legyintett magában.
Gyorsan takarítottak, tipp-topp lett a négyágyas; a tévések jóvoltából tiszta függöny, s?t – m?köd?! – motoros sötétít?függöny is került az ablakokra, meg vázában virág az éjjeliszekrényre.
És akkor beköltöztették Piri mamát – ahogy a stáb elnevezte -, és másnap a forgatás elkezd?dhetett.
Nem volt túl izgalmas ez a forgatási nap: egy tüd?váladék leszívás, egy vizit, ágytálaztatás, és mert sikertelen volt, katéterezés: egyébként csak a haldokló csöndes hörgését, zihálását, vízszintes helyzetét rögzíthették. Fölvettek egy reggeli mosdatást – igazán szemérmesen vették föl -, meg egy infúziócserét.
A forgatási nap végén azt mondta a rendez?: „Na, akkor most jöhet a látogatás!”
A f?n?vér, ki a közelben lebzselt, meghökkent: „Látogatás? Kinél?”
”Kinél, kinél? Hát Piri mamánál!”
”Az bajosan fog menni. Senkije sincs, soha nem volt látogatója. Mint az ujjam, olyan egyedül van a néni…”
„Senkije?” – vakarta meg üstökét a rendez?. Kicsit gondolkodott, aztán földerült az arca: – „Hát most majd lesz neki! Lesz lánya, lesznek unokái… Csak figyeljen, f?n?vér!”
A rendez? asszisztense heroikusnak mondható munkát végzett: egyetlen nap alatt fölhajtott két már ismeretlen, vidéki színészt; egy 55 év körüli n?t, és egy 60 éves férfit. Arcról nem ismerhették a néz?k, mert ha nagy ritkán kaptak néhány mondatos szerepet, kizárólag szinkronizáltak, vagy rádiójátékokban játszottak. Rég volt az, évtizedekkel ezel?tt, amikor színpadon is megjelentek. ?k ketten kellett hogy megformálják Piroska néni lányát és vejét. El?varázsolt továbbá az asszisztens két még nem ismert színészpalántát a Nemzeti Színház Stúdiójából; ?ket szintén nem ismerhették föl a néz?k, mert statisztaként léptek olykor színpadra. ?k lettek Piri mama unokái.
A négy látogató jámbor és gyászos képpel lopakodott az ágyhoz, szinte egymásba tapadva, afféle gyászmenetben, csaknem lépést tartva. Az ágynál megállva kezdtek lebámulni Piri mamára. Rettenetes, kínpadias csönd volt, aztán az, aki a v?t játszotta, megszólalt: „Borzasztóan néz ki…”
Amire a lány, aki az unokát alakította, így szólt: „Nagyon beteg, apa, hiszen nagyon beteg. Azt mondják az orvosok, hogy halálán van…”
A fiú, aki a másik unokát alakította, közel hajolt Piri mamához, és azt kérdezte: „Piri mama, megismersz? Én vagyok az unokád, János!”
Az operat?r gyorsan szekond plánra váltott Piri mama premier plánjáról, mert a haldokló arcára olyan megdöbbenés ült ki, hogy azt mindenképp észrevették volna a néz?k. Szerencsére szólni nem tudott.
„Persze, hogy megismer.” – mondta az anya. – „Te vagy János, az ? unokája…”
”Nagyikám!” – hajolt az ágy fölé most a lány-unoka. – „Mindened megvan? Jól bánnak itt veled?”
”Mami!” – mondta a lánya. – „Hoztunk görögdinnyét, meg gyümölcsjoghurtot. Ideteszem, a h?t?szekrénybe. Majd szólj a n?vérnek, ha kéred!”
A haldokló szeme még kerekebbre tágult: ezek szerint még értette a szavakat, ha válaszolni nem is tudott.
A veje meg, könnyes hangon így szólt: „Borzasztóan néz ki…” A lánya felelt rá: „? nagyon beteg apa, azt mondják az orvosok, hogy meg fog halni.”
Isten segedelmével aztán ezen is túl voltak, nem volt semmi fönnakadás, a színészek kiválóan alakítottak, meggy?z? er?vel, és Piri mama is remekül játszott.
A következ? két nap nyugodtan telt: fölvettek egy tüd?váladék leszívást, egy nagyvizitet, egyébként csak a haldokló csöndes hörgését, zihálását, vízszintes helyzetét rögzítették. Fölvettek egy reggeli mosdatást – igazán szemérmesen vették föl -, infúziócserét. Nyugodt két nap volt.
A harmadik napon délután négy óra tájban jelezte az asszisztens, hogy jöhetnek, mert minden valószín?ség szerint Piri mama utolsó perceihez érkezett.
Az öregasszony vészesen hörgött, aztán vészesen elhallgatott.
Abban a pillanatban a kint készenlétbe állított orvosak, n?vérek berontottak a szobába, megpróbálták újraéleszteni Piri mamát, szívmasszázzsal, kiütéssel, de a halál gy?zött az élet fölött.
Kiütéssel.
A tévések fölvették mindezt, aztán még megvárták, míg megérkeztek a hullaszállítók, és a rozsdamentes fémkoporsóba tették Piri mama tetemét. Ezt is fölvették, és a rendez? remek ötlete alapján, még vagy fél percig vették a kórterem nyitott, semmibe vezet? ajtaját is, azt követ?en, hogy a koporsót lábbal el?refele a hullaszállítók kitolták a folyosóra…
Hatásos képsorok lettek, mondta utóbb a rendez? a producernek, mert ötletére nagyon büszke volt.
Aztán hamar takaríttattak, fert?tleníttettek a négyágyasban; a tévések jóvoltából a vázába új virág került az éjjeliszekrényre.
És amikor minden elkészült, akkor beköltöztették Józsi papát – ahogy a stáb elnevezte a másik moribundust -, és reggel új forgatási nap kezd?dhetett.
