mondd miért adtál hitet és miért a szépség
miért ölel körül és miért szúr meg a világ
mint terméketlen átkozott fügefákat rág
a féreg karcol a száraz bozót kékség
a szórt fény fenn az égen s kék a sz?zies ruha
idegen t?lünk is az alázat amit várunk új csoda
de tehetetlen lennél a sírban vagy felleg
amely eltakar mint szemünket a hályog
s árvízben duzzad majd roskadhat össze vályog
s házat hazát szerelmet üdvöt sosem lelhet
és akkor mint földre szállott eleven oltárképet
sanda szemünkkel oldalra sunyin nézve
a vágy tölt be és nem nyílunk meg az egészre
részeg hajnalokon irgalmatlan délre esnek szét a részek
